RÓNA ERZSÉBET (Budapest, 1890.- Oak Ridge, USA, 1981. júl. 27.)

21 éves volt, amikor a Pázmány Péter Tudományegyetemen kémiai, fizikai és geofizikai képesítést szerzett. Munkáját Karlsruhéban kezdte, Fajans mellett, éppen akkor, amikor a nevezett bejelentette a "pliádok" (későbbi nevükön: izotópok) felfedezését. Nyolc hónap múlva visszatért Budapestre, első dolgozata felkeltette Hevesy érdeklődését, ezután együtt dolgoztak. Közös munkájuknak tekinthető a radioaktív nyomjelző módszer egyik első alkalmazása. Maga a radioaktív nyomjelzés, illetve nyomjelző kifejezés R. E.-től származik. A háború után Otto Hahn-nal dolgozott Berlinben, ahol feladata az ionium (mai nevén: tórium-230) elválasztása volt, uránércből. A Vilmos Császár Intézet után Bécs következett: itt a Rádium Intézetben Stefan Meyer mellett dolgozott. Ebben az időben még szinte senki sem volt tudatában a rádium veszélyének. R. E. az elsők között - ha nem legelsőnek - ismerte fel a védekezés szükségességét. Amikor gázálarcot kért az igazgatótól, Meyertől, az kinevette, mire ő saját zsebéből vásárolt kettőt. Röviddel ezután két rádiumkészítményt tartalmazó ampulla is felrobbant. Az, hogy R. E. majd négy évtized múltán leírhatta tapasztalatait, minden bizonnyal a gázálarcnak köszönhető.

A következő állomás a párizsi Curie Intézet volt, ahol 1934-ben a polonium elválasztását tanulta meg Irene Curie-től. 1928-tól kezdve, 12 éven át minden nyáron felkereste a svédországi Bornö oceonográfiai intézetét, ahol a tengervíz radioaktivitását mérte. 1941-ben itthon tartózkodott, majd a háború elől az USA-ba utazott, ahol a Carnegie Intézet geofizikai laboratóriumában, Washingtonban kapott állást. A háború alatti munkáját titkosnak nyilvánították. 1950-től 1965-ig az Oak Ridge Institute of Nuclear Studies, majd ezt követően egy évtizedig a miami egyetem tengerkutató intézete (Institute of Marine Sciences) volt a munkahelye.

1978-ban megírta életének és munkáságának történetét.

Főbb művei