PÁLFY MÓRIC (Bágyon, Torda-Aranyos vm. 1871. okt.21. - Budapest, 1930. aug.16)

A kolozsvári Tudományegyetemen tanult. Ezután az ásvány-földtani tanszéken Koch Antal mellett lett tanársegéd. 1895-ben, amikor Koch Antal professzort meghívták a budapesti Tudományegyetemre, ő is a fővárosba jött és a Kir. M. Földtani Intézetben kapott állást. Az Intézet főgeológusa és c. igazgatója, a Tudományos Akadémia tagja, a Magyarhoni Földtani Társulat volt elnöke és tiszteletbeli tagja.

P. M. egyike a legkiválóbb földtani térképezőknek. A század első két évtizedében főleg Erdélyben térképezett és a neogén vulkanizmushoz kapcsolódó érces bányahelyeken (Gutin-hegység, Erdélyi Érchegység) bányaföldtani felvételezést végzett. A Nagybánya környéki ércesedést kísérő különleges, nagy káliumtartalmú riolitra először hívta fel a figyelmet (1914). A felsőbányai Bányahegyen felismerte a zöldköves piroxén-andezit és az érchozó ún. riolit kapcsolatát, elsőként írta le a verespataki kálidús riolitot. A trianoni béke után elsősorban a Tokaji-hegységben dolgozott, főleg Telkibányán. Erdélyben szerzett nagy gyakorlata itt is sok helyes felismerésre vezetett.