NEUGEBAUER TIBOR (Budapest, 1904. máj. 30. - Budapest, 1977. jan. 8.)

Egyetemi tanulmányait a budapesti Tudományegyetemen végezte 1922-28 között. Fiatal diákéveiben a biológia iránt érdeklődött és ezért kezdetben természetrajzot tanult az egyetemen. Ahogy a természet megismerésében előrehaladt, a fizika törvényei ejtették rabul, és szakot változtatva, matematika-fizika szakos tanári oklevelet szerzett. 1930-ban került az egyetem elméleti fizikai intézetébe tanársegédnek. 1931-ben doktorált, 1935-ben magántanári címet nyert. 1942-50-ig a Műegyetem könyvtárában dolgozott, majd 1950-től haláláig a Tudományegyetem elméleti fizikai tanszékének volt professzora. Tudományos munkásságának elismeréseként 1950-ben Kossuth-díjat, 1965-ben Akadémiai díjat kapott.

Amikor a kvantummechanikát felfedezték, ő még egyetemi hallgató volt. A kvantumfizika új fogalmai akkor váltak elfogadottá, amikor azokat a tapasztalatban is ellenőrizték. Ehhez az elmélet alkalmazásainak a kifejlesztésére volt szükség; N. T. elévülhetetlen tudományos érdeme és alkotó egyénisége eben mutatkozott meg először. A kvantummechanika megszületése után néhány évvel, egészen fiatalon, nemzetközi hírű tudósokkal egyenrangúan kezdett foglalkozni az elmélet konkrét alkalmazásaival. Sok tudományos dolgozatban elsőként adott tapasztalattal megerősített magyarázatot számos molekula kémiai tulajdonságaira.

Komoly nemzetközi visszhangot kiváltó dolgozataiban foglalkozott a szupravezetéssel, a földmágnesség eredetével, a vírusok reprodukciójának molekuláris értelmezésével, valamint magfizikai kérdésekkel. Külön is kiemelésre érdemes két kérdéskör, amelyekben elért eredményei a kutatás élvonalához tartoztak és maradandó értékkel gazdagították a természetre vonatkozó ismereteinket. Ő volt a világon az első, aki Felismerte, hogy fénnyel megvilágított molekulák anharmonikus kényszerrezgést végezve, dupla frekvenciájú fényt is sugároznak. Két évre rá valóban kimutatták a jelenséget kísérletileg is. A másik probléma a gömbvillám elméletének a kidolgozása a kvantummechanika alapján. Az erre vonatkozó első elméletét még 1937-ben publikálta, majd élete vége felé visszatért a kérdéshez az elméleti értelmezés továbbfejlesztésével.

Rendkívül színes egyéniség volt. A fizikán kívül a természettudomány minden ága érdekelte. A biológiához fűződő fiatalkori vonzódása is egész életében megmaradt.

Irodalom 

MARX György - NAGY Károly: N. T. Fizikai Szemle, 1977.

Nagy Károly