Forrás: Növénytermelés, 1993. Tom. 42. No.5.

Nekrológ
Máthé Imre (1911-1993)

Máthé Imre akadémikus a hazai és nemzetközi botanika kiváló egyénisége 1993. május 2-án elhunyt. Tevékenysége az oktatásban és kutatásban iránymutató, iskolateremtő. Működési területe: botanika-agrobotanika, ökológia, produkcióbiológia, növényi hatóanyagok vizsgálata.

Munkássága már a II. világháború előtt felkeltette a botanikusok figyelmét (Magyarország flórájának elemzése, a Tiszántúl flórája Soó Rezsővel, Nyírség, Körösvidék növényvilága). Sikeres, de időnként küzdelmes (1944, 1956-57) élete első felében főleg az oktatáshoz, annak szervezéséhez, a florisztikához, második felében a kutatási munkához adtak részére lehetőséget.

1911. január 21-én született Debrecenben. Itt végezte iskolai tanulmányait. A Debreceni Református Kollégium gimnáziumában kedvelt tárgya a növénytan volt, amiben nagy része volt dr. Holler András tanára lebilincselő óráinak. 1929-ben érettségizett, majd a Debreceni Tudományegyetem hallgatója lett. Két év múlva Soó Rezső professzor felfigyelt képességeire és demonstrátorként alkalmazta, 1934-ben középiskolai tanári diplomát nyert természetrajz-kémia szakokból dícséretes eredménnyel. Előző évben bölcsészdoktor, 1940-ben magántanár florisztikai növényföldrajz egyetemi tanár. A következő tanévben az egyetem rektorává választották. 1952-ben a "biológiai tudományok doktora", két év múlva az MTA levelező tagja. Az 1955/56 tanévben az egyetem rektora -, 1955-ben Kossuth-díjas.

Az 1956-os forradalmi események után tanszékéről eltávolították több munkatársával együtt.

1957-64 közölt a Gyógynövénykutató Intézetben tudományos munkatárs, majd főmunkatárs és osztályvezető. 1964 évtől nyugalomba vonulásáig az MTA Ökológiai és Botanikai Kutatóintézeténél Vácrátóton tudományos tanácsadó. Az Intézet továbbra is igényelte a kutatómunkában való részvételét 1981 után. Ezt nagy szakértelemmel látta el élete utolsó éveiben is (fitomassza, hatóanyagvizsgálatok).

Az MTA 1970-ben rendes tagjává választotta. A kitüntető elismerések sorát nyerte: Rio de Janeiro-i Botanikus Kert emlékérme, Semmelweis Orvostudományi Egyetem emlékérme, Augusztin Béla emlék plakett, Állatorvostudományi Egyetem emlékplakettje. 1984-ben a Kossuth Lajos Tudományegyetem tanári aranydiplomása, 1988-ban a Gödöllői Agrártudományi Egyetem volt rektorát "Honoris causa" doktori oklevél adományozásával rehabilitálta.

Sokirányú vezetői beosztása az oktatás és a kutatás terén munkatársaival, a kerti dolgozókkal kitűnő kollektívát nevelt. Az oktatásban személyében a hallgatók magas képzettségű tanárt ismertek meg, aki igényes volt a követelmények terén. Tanszéke bel- és külföldön elismert munkahellyé vált. Igen nagy munkabírása volt, munkatársai látták napi 10-12 órát dolgozni, gyakran még ünnepnapok délelőttjén is. Távozása után munkatársai a Tőle átvett módszertani ismeretekkel, annak továbbfejlesztésével Budapesten és a vidéki agráregyetemeken vezető beosztásba kerültek, tudományos fokozatokat szereztek.

Fő kutatási területei: 1. Flóra- és vegetációkutatás az Alföldön, Erdélyben és az Északkeleti Középhegységben (1932-től), 2. Réttipológiai vizsgálatok (1955-1960), 3. Növényi produkció tanulmányok (1967-), 4. Növényi hatóanyag-vizsgálatok (1958-), 5. Termesztett növényfajokkal kapcsolatos honosítási és társítási kutatások (1947-1956).

Munkásságának elején a Pallagi Akadémia Botanikus Kertjében gazdag szójafajta- gyűjteményt hozott létre, szója-kukorica köztesvetési kísérleteket végzett. Értékes megállapításai voltak a "száraz rizs" akklimatizációs vizsgálatai során. Sikeresek voltak a kölesfű (Echinochloa frumentacea) honosítási eredményei. A Budapesten létesített Botanikus Kert nemcsak oktatást, hanem fűtársítási kísérletek végzését tette lehetővé.

Publikációinak száma a 300-at is meghaladja (könyv, könyvrészlet, szakcikk). Főszerkesztője volt az MTA Agrártudományi Osztálya gondozásában megjelenő "Magyarország Kultúrflórája" kiadványnak Jávorka Sándor halála után (15-50. füzet). (Szerzője, illetve szerkesztője a következő füzeteknek: Orvosi csucsor (Solanum lacinianum), Réti ecsetpázsit (Alopecurus pratensis) Dőry L.-val, Komócsin (Phleum pratense) Heszky L.-val Görögszéna (Trigonella foenum-graecum), Kamilla (Matricaria chamomilla).

Hazai szakmai és közéleti tevékenysége során jelentősebb tisztségei: Természettudományi Társaság és Növénytani Szakosztály tagja (1933-), Debreceni Tudományos Társaság levelező tagja (1941-45), Magyar Növénytani Társaság elnöke (1950), FM Tudományos Tanácsának tagja (1951), Növényfajtaminősítő Tanács elnöke (1951-53), MTA Botanikai Bizottságának tagja, titkára majd elnöke (1951-1980), Tudományos minősítő Bizottság tagja (1952-1980), Országos Természetvédelmi Tanács tagja (1963-1987), MTA Agrártudományi Osztályában vezetőségi tag kétszer hároméves ciklusban, több akadémiai kiadvány szerkesztőbizottságának tagja.

Nemzetközi kapcsolatai igen kiterjedtek voltak. Négy Nemzetközi Botanikai Kongresszuson vett részt: Edinburgh (1964), Seattle (1969), Leningrád (1975), Ny. Berlin (1988), valamint az első Nemzetközi Ökológiai Kongresszuson: Hága (1974). Munkatársai, tanítványai, szaktársai és tisztelői hazánkban és külföldön szeretettel emlékeznek a nagy tudós egyéniségre. Mindnyájunknak a Vele töltött együttlét az élet ünnepi óráit jelentette. Szelleme, tanítása, művei örök kincsei a botanikának. Élete példaképül szolgál szaktársainak, valamint a magyar ifjúságnak. Emléke örökre szívünkben él.

Jeanplong József