MARÓTHI GYÖRGY (Debrecen, 1715. jún. 18. - Debrecen, 1744. okt. 16)

A debreceni kollégiumot 1731-ben befejezve külföldi tanulmányútra indult. Tanult Zürichben egy évig, Bázelben két és fél évig. Itt lelkészi oklevelet szerzett. 1735 februárjától 1736 júniusáig a berni főiskolát látogatta. Ezután Hollandiában a groningeni egyetemre iratkozott be. Itt disputát is állt egyháztörténelemből. Az értekezés corollariumában a kopernikuszi elvek, s a descartes-i filozófia mellett foglalt állást. 1737 őszét hollandiai, németországi, ausztriai (Bécs) utazással töltötte, s 1738 januárjában érkezett vissza Debrecenbe.

Tanulmányútja alatt megismerkedett a teológia akkori legfrissebb áramlataival, a történettudomány korszerű törekvéseivel (pragmatikus történetírás), módszereivel, a klasszika-filológia újabb vívmányaival, a matematika, csillagászat korszerű eredményeivel (a Bernoulliak, Leibniz, Newton vívmányaival), s a kísérleti fizikával, John Locke és Christian Wolff filozófiájával. Mindezek mellett a latinon, görögön, héberen kívül kitűnően megtanult németül (e nyelven többször prédikált is Bázelben), franciául, angolul, hollandul. Már Zürichben megkezdte, majd Bázelben folytatta a zene magasszintű elsajátítását. Közben szinte könyvtárnyi anyagot gyűjtött maga és a kollégium számára.

Debrecenben 1738 áprilisában az ékesszólás (literatura elegantissima), a történelem és a matézis tanárává választották meg. A történelmet Chr. Keller (Cellarius) tankönyve alapján adta elő. Földrajzi előadásai, görög és római antiquitásai (régiségtana) kéziratban maradtak ránk. A fizika, a matézis tanításához kísérleti, bemutató eszközök gyűjtését már hazafelé vezető útján elkezdte. A matézist J. Fr. Weidler német tudós tankönyve alapján tanította, amely ezután az egész században a kollégiumi felsőbb matematikatanítás tankönyve maradt. Nyilván az ő kezdeményezésére épült az a fizikai auditórium és szertár, melyet 1742. október 12-én az ő beszédével avattak fel. A bemutatóterem felszerelése főleg csillagászati volt. Astrognosia című előadássorozata diákjegyzetben is ránk maradt.

Munkáját még az 1739-40. évi nagy pestis sem állította meg. Ekkor alapította négyszólamú énekkarát, a ma is élő kántust. 1740 végén, 1741 elején elkészítette a felvilágosodás nevelési törekvéseit megvalósító Idea és Opiniones című tanügyi tervezeteit, melyeket csekély módosítással a városi tanács (a kollégium akkori „gazdája”) bevezetett az iskolában, s amely szinte az egész 18. század folyamán megszabta a kollégiumi tanítás rendjét, módját.

Új tankönyvet vezetett be a klasszika-filológia területén is: az elavult comeniusi tankönyvek helyett Cellarius és Langius latin nyelvkönyveit, s kiadta C. Nepos, Minucius Felix, Phaedrus, Eutropius műveit a legkitűnőbb külföldi filológusok (Daves, Meursius, T. Faber, Cellarius) nyomán (1740-1741). 1739-ben megjelentette Arithmetica-ját, mely következő két kiadásával e század számtankönyve lett, megvalósítva ezzel a magyar nyelvű oktatásnak már az Ideában és Opinionesben felvetett gondolatát.

Kicseréltette Ramus 17. századi logikai-retorika könyveit, J. Jacob Breitinger Ars cogitandi-jávai, illetve Freyer Oratoriájával (az 1742-ben professzorrá választott Szilágyi Sámuel segítségével). Breitinger tankönyve révén igyekezett az ekkorra avulttá vált descartes-i filozófia helyett J. Chr. Wolffnak az újkori tudományok eredményeit, szemléletét érvényesítő filozófiáját „becsempészni” (az ő szava) az iskolába. Tovább folytatta, sőt kiterjesztette az énektanításban megkezdett munkáját. 1740-ben kiadta a zsoltárok első verseit pontos dallammal, s egy kis magyar nyelvű zeneelméleti kompendiummal, 1743-ban pedig a több szólamú éneklés elterjesztésére A 'Soltároknak négyes nótájik' című munkáját jelentette meg, ugyancsak elméleti kísérő szöveggel. Mind a kettő a századot végigkísérő tankönyv is lett. Elmondhatjuk tehát, hogy Maróthi a korszerű tudomány, az európai felvilágosodás anyagát, szemléletét, pedagógiai törekvéseit ültette át a kollégiumba, s rajta keresztül egész Magyarországra.

Irodalom

LENGYEL Imre-TÓTH Béla: M. Gy. Könyv és Könyvtár, 1970., 1971.; TÓTH Béla: M. Gy. Déri Múzeum Évkönyve, 1974., 1980.; TÓTH Béla: M. Gy. Bp., 1978.

Tóth Béla