Manninger Vilmos, orvos, szül. Sopronban 1876 szept. 30. Orvosi tanulmányait a budapesti egyetemen végezte, ahol 1898. orvosdoktorrá avatták. Azután ollinger tanár sebészeti klinikáján, majd 1900 óta a székesfőváros kórházainak sebészeti osztályain működött. 1906-ban az új Szent János-kórház, 1908 óta a Szent Margitkórház sebészeti rendelő orvosa, 1914 óta sebészfőorvos az új Szent János-kórházban. 1903-ban Az antiszeptikus és aszeptikus orvoslásmódok története c. munkájával elnyerte a M. Tud. Akadémia Vigyázó-díját (e munkája megjelent német nyelven is). 1908-ban a sebészeti propedentikából magántanári képesítést nyert. M. számos önálló tanulmányon alapuló dolgozatot adott ki. Nevezetesebb munkái még: Onomatologia medica: Orvosi neves könyv(Budapest 1905); Asepsie et amycose (referátum a nemzetközi orvoskongresszuson, u. o. 1911); Verebély Tiborral írta A sebészet tankönyvét (I. köt. Budapest 1910, II. köt. 1911, III. köt. első része 1913).