Amerikai elméleti fizikus
Floridában született, Baltimore-ban a patinás City College-ban 16 évesen érettségizett, és Washingtonban, a Johns Hopkins egyetemen doktorált 22 éves korában, Karl Herzfeld témavezetésével. Azok közé a fizikusok közé tartozott, akik ma már nemcsak a kutatásban, de az oktatásban is példaadók. Leghíresebb tanítványa Richard Feynman volt. 1938-tól 1976-ig működött Princetonban az egyetemen, és mindvégig ragaszkodott hozzá, hogy alapkollégiumokat is tartson az első- és másodévesek számára. 1939-ben Niels Bohrral együtt dolgozta ki a maghasadásnak a cseppmodell szerinti magyarázatát. Részt vett a Manhattan, majd a Matterhorn Projektben. Einstein késői munkatársaként sokat foglalkozott a relativitáselmélettel, ennek következményeit vizsgálva jutott el a gravitációs kollapszus fogalmához, melynek a szemléletes "fekete lyuk" elnevezést adta. Maga mellé vett egy kiváló tanárt, Edwin F. Taylort, s megírták együtt a "Téridő fizika" c. könyvet, melyet a Gondolat Kiadó jelentetett meg magyarul 1973-ban, Abonyi Iván kiváló fordításában. A Fermi-, Franklin-, Oersted- és Einstein díj elnyerése után 86 évesen még megkapta a Wolf díjat is. Elhunytakor a Physics Today egy teljes számot szentelt fizikus tanítványai hálás visszaemlékezéseinek. (Dr. Radnai Gyula)