Kémikus, egyetemi tanár
1945-ben szerzett vegyész diplomát a budapesti tudományegyetemen. A Budapesti Műszaki Egyetem Kémiai Technológiai Tanszékének címzetes docense volt. 1946-ban a Vacuum Oil Company almásfüzitői gyárában laboratóriumvezetőként ásványolaj finomítással foglalkozott. 1947-1949-ig Pesten, a Lardoline gyár kutatómérnöke. 1949-1964-ig a Magyar Ásványolaj- és Földgázkísérleti Intézetben (MÁFKI) kezdetben osztályvezető-helyettes, majd 1958-ban a kenőolaj osztály vezetője lett. 1964-ben a Nehézipari Minisztérium fejlesztési főmérnökévé nevezték ki. 1968-ban a Nagynyomású Kísérleti Intézet, később a Magyar Szénhidrogénipari Kutató-Fejlesztő Intézet alkalmazástechnikai főosztályának vezetője, 1983-tól haláláig az intézet tudományos tanácsadója volt. Széleskörű tudományszervezői és egyesületi munkásságán túl igen jelentős szakirodalmi tevékenységet fejtett ki, különösen a gépzsírok és az átmeneti korróziógátló anyagok, valamint a tribológia kutatása terén. Több kitüntetést kapott, többek között Than Károly és Pfeifer Ignác emlékérmet.