Bányamérnök, egyetemi tanár
Bányamérnöki oklevelét a műegyetem soproni bányamérnöki karán szerezte 1942-ben, ahol 1947-ig a geodéziai és bányaméréstani, majd a mechanikai tanszéken adjunktusként oktatott. 1948-52-ben a borsodi és az ózdi bányakerületekben üzemvezető. Tervei szerint fejlődött nagyüzemmé a farkaslyuki szénbányászat, és megvalósult a vízdús homokok alatti fejtési rendszer Égercsehiben. 1964-től egyetemi tanár a miskolci Nehézipari Műszaki Egyetem bányaműveléstani tanszékén. 1971-1978 között a földtan teleptani tanszéket vezette. Tudományos és oktatói tevékenysége a kőzet- és talajmechanikára, a biztosítószerkezetek mechanikájára és a műszaki földtan egyéb területeire terjedt ki. Kezdeményező szerepe volt az egyetemi bányamérnöki továbbképző tanfolyamok beindításában.