Német fizikus
Tanulmányait Berlinben és Münchenben végezte, majd a Berlini Egyetem tanára lett. Leghíresebb mérési eredményeit a katódsugárzással kapcsolatban a berlini korszakában érte el. 1908 és 1935 között a kelet-poroszországi Königsberg (ma Kalinyingrád) egyetemén tanított. Az elektronokkal végzett gyorsítási kísérletei során detektálta a tömegváltozásokat, és tökéletes egyezést talált a speciális relativitáselmélet jóslataival. Ezzel a newtoni világkép korábbi egysége örökre megbomlott. 1902-ben jelent meg fő műve, "A Becquerel - sugarak eltérítése elektromos és mágneses mezőben, és az elektron változékony tömege" címen.