Elméleti fizikus
Budapesten a Szent István Gimnáziumban érettségizett. 1940-ben mind matematikából, mind fizikából első helyezést ért el az Eötvös Loránd Matematikai és Fizikai Társulat tanulóversenyein, a mai Kürschák- és Eötvös-verseny elődein. Az egyik legtehetségesebb Gombás-tanítvány volt, a számítástechnikai alkalmazások felé kanyarodott el, felismervén, hogy a hatvanas évek elejétől kezdve a numerikus közelítő módszerek előtt új távlatok nyíltak. 1952-től az Egyesült Izzó kutató laboratóriumában, a Távközlési Kutatóintézet elméleti osztályán, a Vegyipari Egyesülés számítástechnikai osztályán, másodállásban pedig a KFKI Szilárdtestfizikai Osztályán dolgozott, és ért el figyelemre méltó eredményeket. Elsőnek kapta meg, 1950-ben, a Társulat Schmid Rezső díját.