Orvos, mikrobiológus, egyetemi tanár
1914-ben a budapesti orvosi karon szerezte meg oklevelét, 1914-1918-ban katonaorvos, 1919-ben a Rokkantkórház főorvosa. A Tanácsköztársaság idején végzett tevékenysége miatt 1919-ben emigrált. 1922-1927-ben Nagyváradon tbc-szakorvos, 1927-1945-ben a Szovjetunióban a moszkvai Központi Tuberkulózis Kutató Laboratórium kutatója. 1945 után visszatért Magyarországra. 1947-től az Országos Közegészségügyi Intézet (OKI) főigazgatója, 1954-1959-ben főigazgatója. Kutatása a RES-sel, a Weltmann-reakcióval, a BCG-oltásokkal, a Vole-baktériummal kapcsolatosak. Leírta a tünetmentes heveny hyperlymphocytosis kórképét. Érdemeket szerzett a mikrobiológiai kutatómunka szervezése terén is. 1949-től az MTA tagja.