Angol fiziológus, Nobel-díjas
A Cambridge-i Egyetemen szerzett orvosi diplomát 1909-ben, kutatómunkáját azonban már 1904-ben elkezdte a Wellcome Fiziológiai Kutatólaboratóriumban. 1914-ben tagja lett annak a szervezetnek, amelyből később létrejött az Orvostudományi Kutatási Tanács, 1924-től 1942-ig pedig a Tanács utódszervezetének, a Nemzeti Orvostudományi Kutatóintézetnek volt igazgatója. 1914-ben izolálta az acetilkolint, 1936-ban pedig Otto Loewi német farmakológussal megosztott orvosi-élettani Nobel-díjat kapott az idegingerületek kémiai átvitelével kapcsolatos felfedezéseiért. A Royal Society elnöke, valamint (a 2. világháború alatt) a kormány tudományos tanácsadó bizottságának elnöke volt. 1932-ben lovaggá ütötték.