Brit születésű ausztrál csillagász
1942-ben végzett a Cambridge-i Egyetemen, majd csatlakozott a Royal Navy-hez radar-kezelő tisztként. A 2. világháború után Sydney-be telepedett le. A Council for Scientific and Industrial Research (CSIR) Radofizikai Laboratóriumában helyezkedett el, ahol Dr. J.L. Pawsey csoportjában az újonnan felfedezett, a Nap által kibocsájtott rádióhullámokat tanulmányozták. 1955-től csatlakozott a California Institute of Technology-hoz, ahol beindította a radio-csillagászatot. Felépített egy radio megfigyelőt Owens Valley-ben két óriási "tányér"-antennával, amelyek mint egy interferometer működtek. Az Egyesült Államok csillagászatának ezzel meghatározó szereplője lett. 1961-ben visszatért Ausztráliába, ahol az Australian National Radio Astronomy Observatory igazgatója lett. Új fejlesztésű interferometriai módszereikkel munkacsoportja azonosította az első rádióforrásokat, rádiógalaxisokat, majd jelentős szerepük volt az első kvazárok felfedezésében, valamint 1969-től az Apollo-űrhajókkal való kapcsolattartásban is. 1977-ben beválasztották a Fellow of the Society tagjai közé. Ugyanez évben Gold Medallal ismerték el a radio csillagászatban elért eredményeit.