Német-orosz fizikus, matematikus
Jénában tanult orvostudományt és matematikát. Pályafutását Rostockban kezdte egyetemi magántanárként, majd a Berlini csillagvizsgáló igazgatója és a berlini akadémia tagja lett. 1757-ben Szentpéterváron telepedett le, ahol a szentpétervári akadémia professzora volt. Foglalkozott számos oktatásügyi és diplomáciai feladattal is. Tudományos tevékenysége során tanulmányozta az elektromos megoszlás (influencia) jelenségét Wilckével együtt, majd együtt magyarázták meg a leideni palack működését is. Legfontosabb felfedezésének a piroelektromosság tekinthető, melyet 1756-ban mutatott ki turmalinkristályon