LASSOVSZKY KÁROLY (Gyetva [ma:Detva, Szlovákia], 1897. márc. 23. - Boston 1961. dec. 20.)

Elemi iskolába szülőfalujában járt. Középiskolai tanulmányait a besztercebányai és a losonci gimnáziumokban végezte. Ez utóbbi helyen tette le az érettségi vizsgát 1915-ben. Egyetemi tanulmányait a budapesti Tudományegyetem bölcsészetkarán végezte és ott szerezte meg 1920-ban a doktori oklevelet a csillagászat-fizika-matematika tárgykörből. 1952-ben a Tudományos Minősítő Bizottság a fizikai tudományok kandidátusává nyilvánította.

1918-1919. években gyakornoki, 1920-1921. években asszisztensi minőségben az Egyetemi Földrengési Obszervatóriumban működött, 1921-ben a Konkoly-Thege Csillagvizsgáló Intézet adjunktusává, 1938-ban az intézet igazgatójává nevezték ki. 1943-50 között a budapesti tudományegyetemen a csillagászat nyilvános rendes tanára volt. 1951-től 1955-ig az Állami Geofizikai Intézetben mint tudományos munkatárs működött,

1925-ben Rockefeller-ösztöndíjjal egy évet töltött az Amerikai Egyesült Államok legnagyobb csillagdáiban (Harvard, Yerkes, Lick, Mt, Wilson stb), több hónapot a kanadai Victoria csillagdában, az 1931. évet a németországi babelsbergi csillagdában, ezenkívül hosszabb-rövidebb ideig még számos más csillagdában (Angliában, Dániában, Svédországban stb.). Több külföldi kongresszuson vett részt, s egy napfogyatkozás-expedícióban Amerikában.

Tagja volt a Nemzetközi Csillagászati Uniónak, a Nemzetközi Geodéziai Unió hazai bizottságának, az Astronomische Gesellschaftnak, és a Szent István Akadémiának. Éveken át választmányi tagja volt a Matematikai és Fizikai Társulatnak, a Magyar Meteorológiai Társaságnak, a Magyar Természettudományi Társulatnak és ez utóbbi társulat csillagászati szakosztályának egy cikluson át elnöke. Az Egyesült Államokban tagja volt az "American Astronomical Society"-nek.

Az öt éven át az ő igazgatása alatt állott és elhanyagolt állapotban átvett Konkoly-Thege Csillagvizsgáló Intézetet újjászervezte, berendezését a háborús nehézségek ellenére is jelentékenyen gazdagította, az ott végzett tudományos munkát intézeti kiadványként közzétette.

1943-ban vette át az ugyancsak újjászervezésre szoruló Egyetemi Csillagászati Intézet vezetését.

1947-ben megszervezte az egyetemen létesített Amerikai Intézetet, melynek vezetésével őt bízták meg. Itt sikerült neki egy ezer kötetes könyvtárat létesíteni és közel ötven folyóirat ingyenes küldését biztosítani.

Tudományos működése túlnyomó idejét (22 esztendőt) csillagdákban töltötte, s így tudományos dolgozatai nagy része saját megfigyeléseinek közzététele. Észleléseit sarkmagasság- és sarkmagasságingadozás-meghatározásokkal kezdte, majd főképp fotometriai észleléseket végzett (fotográfiai úton, vizuális és fotocellás fotométerekkel, főképp változócsillagokon és fotometriai kettőscsillagokon. az utóbbiakon pályaszámításokat is végezve. Önállóan megjelent művein kívül tudományos értekezései, cikkei (melyeknek száma kb. 150) hazai és külföldi folyóiratokban, valamint a svábhegyi Csillagda, Harvard Obszervatórium és az Eötvös Loránd Geofizikai Intézet kiadványai sorában jelentek meg.

Hat éven át szerkesztette a Csillagászati Lapokat. Munkatársa volt a Pantheon kiadásában megjelent Kis Enciklopédiának és számos lexikonnak. Szerkesztésében jelent meg az egyetlen magyar Csillagászati Lexikon.

1956-ban az Amerikai Egyesült Államokba emigrált. Rockefeller ösztöndíjat kapott és kutatómunkát végzett a Swarthmore-i egyetem csillagdájában, majd 1957 őszén Washingtonba ment a georgtowni egyetemre, ahol mint professzor előadott és tudományos munkát végzett. 1958-ban meghívták a Smithsonian Csillagvizsgáló Intézetbe, a Harvard Egyetemen, hogy közreműködjön a Pályaszámítási Osztálynak a műholdakat nyomon követő programjában. Rövidesen kinevezték az újonnan szervezett Fotoredukciós Osztály igazgatójává.

Az elkövetkező hónapok alatt megszervezte azt a programot, ami pontosan meghatározta a műbolygók pozícióját, felméréseket végezve a Baker-Nun fényképezőgépen végzett felvételeken. Az ő igazgatása alatt adoptálták a kétcsavaros komparátort (összehasonlító műszer) a műbolygóképek felmérésére, és ezt a szerkezetet később automatizálták.

Az ő igazgatása alatt indították be a Burrough félautomatikus digitális számítógép használatát, és ezután hamarosan összeállították a számolási művelettervet az IBM 704 komputeren, melyek a számítások idejét több óráról percekre, majd másodpercekre csökkentette. Ez a számítási módszer - a műbolygók pozíciójának meghatározásához - már 1959 szeptemberében megszokott munkamódszerévé vált.

Ugyanezen idő alatt ő felügyelte annak a módszernek a kifejlesztését, ami kifinomította és egyúttal látványosan megnövelte a műbolygók megfigyelésének technikai precízióját.

1960-tól 1961 decemberében elkövetkezett haláláig az ő felügyelete alatt indították el azt a programot, ami felügyelte a megfigyelő állomásokról kapott Baker-Nun fényképek minőségét. Ugyanakkor több cikket írt, ami meghatározta és elmagyarázta a fotoredukációs módszerek kifejlesztését. Halála után, 1962 januárjában a Smithsonian Intézet a kimagasló tudományos teljesítménye elismeréséül posztumusz kitüntetésben részesítette.