KŐNIG DÉNES (Budapest, 1884. szept. 21. - Budapest, 1944. okt. 19.)

Egyetemi tanulmányainak első két évét a budapesti Tudományegyetemen, a többit a göttingeni egyetemen végezte. 1907-ben geometriai tárgyú értekezéssel lett bölcsészdoktor, s ugyanebben az évben került a budapesti Műegyetem egyik matematikai tanszékére mint gyakornok és ettől kezdve haláláig ott működött. 1911-ben az egyetem magántanára, 1932-ben rk. tanár, 1935-ben pedig intézeti tanárrá nevezték ki. A zsidóüldözés idején önként menekült a halálba.

Tudományos tevékenységének legértékesebb alkotásai gráfelméleti tárgyúak. E tudományág több alapvető tételét az ő nevével egybekapcsolva idézi a szakirodalom, és hazánkban közvetlenül vagy közvetve tőle kapott „indítást” a gráfelmélet számos hazai művelője. Ilyen tárgykörből merítette anyagát fiatalkori kétkötetes könyvecskéje, a Matematikai Mulatságok (Bp., 1902 és 1905), majd később Az analysis situs elemei (uo., 1918) című munkája. A legjelentősebb hatást azonban Lipcsében 1936-ban megjelent Theorie der endlichen und unendlichen Graphen című könyvével érte el, mely e tudományágnak világviszonylatban is első jelentős tudományos színvonalú monográfiája. (A művet 1950-ben Amerikában újra kiadták.) Eredménnyel foglalkozott halmazelméleti és matematikai-logikai problémákkal is.

Egyik fontos gráfelméleti tételét népszerűen a következőképpen szokták megfogalmazni: ha egy táncestélyen minden férfi a számú nőt és minden nő a számú férfit ismer, akkor létrehozható olyan párbeosztás, hogy minden párba ismerősök kerüljenek. Egy másik gráfelméleti tételét matrixszámítási eszközökkel Egerváry J. bizonyította be és általánosította: ez Kőnig-Egerváry-tételként szerepel a szakirodalomban. Az 50-es években e tétel gazdasági alkalmazását is felfedezték.

Irodalom

GALLAI Tibor: K. D. Matematikai Lapok, 1904.; Műszaki nagyjaink. 3. k.

Szénássy Barna