KHERNDL ANTAL (Zseliz, 1842. máj. 10. - Budapest, 1919. okt. 7.)

A budai főreáliskolában tanult és érettségizett, majd a budai Polytechnikum (a Műegyetem elődintézménye) növendéke lett. Csak egy évig tanult azonban itt, mert tanuhnámyait Karlsruhéban folytatta a Gépészmérnöki Karon, majd Zürichbe ment, és a zürichi Műegyetem Mérnöki karán fejezte be tanulmányait: oklevelét 1864-ben szerezte meg. Ekkor Carl Culmann professzor, a grafosztatika megalapítója maga mellé vette munkatársul. Culmann döntő hatással volt a fiatal K. A.-ra: megszabta tudományos munkásságának irányvonalát. K. A. kezdő mérnökként, a badeni államvasutak szolgálatába lépett, részt vett a heidelberg-heilbronni vasút előmunkálataiban és vashidakat tervezett.

Hazatérte után - 25 éves korában 1867-ben kinevezték a budai Műegyetemre segédtanárnak. Ebben a minőségében az út- és vízépítéstant tanította. 1869-től kezdve e tárgyak ny. r. tanára lett, de a híd építéstant és a grafosztatikát is oktatta. 1881-től 1914-ben bekövetkezett nyugdíjazásáig a hídépítéstan professzora volt.

A Magyar Tudományos Akadémia 1884-ben lev., 1898-ban r. tagjai sorába választotta. Egyik alapító tagja, majd 1868-69-ben főtitkára volt az 1867-ben életre hívott Magyar Mérnök- és Építész Egyletnek; az egylet Közlönyében jelent meg legtöbb tanulmánya. Állandó tagja volt a szakminisztériumokban működő műszaki tanácsadó testületeknek, több szakmai díjat kapott.

Tudományos munkásságának gerincét a grafosztatika, azaz a statikai feladatok geometriai úton történő tárgyalásának hazai meghonosítása - Culmann nyomán - és a hídépítés elméletének kidolgozása képezi. Fő művének, a Tartók grafosztatikájának csak első kötete jelent meg (1. r. Bp., 1893, 2. r. Bp., 1903), a második kötet kéziratát is elkészítette, de halála megakadályozta megjelentetését. Kutatásainak középpontjában a deformációelmélet és a statikailag határozatlan tartók elmélete állt, az ívtartók és a függőhidak merevítő gerendamegoldásai foglalkoztatták. Nem szakadt el azonban a gyakorlattól sem. Bár professzorsága idején nem vállalt tervező munkát, a budapesti Duna-hidak építésében az ő szava döntő súllyal esett latba. Az Erzsébet híd tervezéséhez az ő merevített lánctartókra vonatkozó elmélete szolgáltatta a méretezés alapjait.

Irodalom

HAVIÁR Győző: K. A. és Feketeházy János születésének 120 éves évfordulója. Mélyépítéstudományi Szemle, 1962.

Végh Ferenc