Magyar anyanyelvűnek született; még idehaza járt középiskolába, majd Kohn családi nevét magyarosítva Bécsbe költözött, ahol orvosi tanulmányokat folytatott. 1861-ben avatták doktorrá. F. Hebrának, a modem dermatológia (bőrkórtan) egyik úttörőjének tanítványaként 1866-ban magántanárrá képesítették, 1875-ben professzor lett és 1879-ben Hebra utóda a bécsi Bőrklinika igazgatójaként. Több tankönyv társszerzője, illetve önálló írója.

A bőrgyógyászat gyakorlati művelésében Hebra méltó tanítványaként a bőrbetegségek alapos morfológiai leírását tartotta irányadónak; ez a klasszikus irányzat szinte a 20. sz. közepéig uralkodott. Ezen az alapon írva le a bőrbajok látható elváltozásait, igyekezett értelmezni is a többi tünetet. Főleg a szifilisz és a rosszindulatú daganatok kutatása területén ért el maradandó eredményeket. Nevéhez fűződik a kötőszövet egy igen rosszindulatú daganatának leírása Sarcoma idiopathicum multiplex haemorrhagicum néven (1872). Ezt ma gyakran Kaposi-szarkóma néven emlegetik és összefüggésbe hozzák az elmúlt évtizedben leírt félelmetes AIDS-betegséggel.

Főbb művei

Idiopathisches multiplex Pigmentsarkom der Haut. Arch. Derm. 4. Bd. 1872; System der Hautkrankheiten. Wien, 1881.

Irodalom

HIRSCH (editor): Biographisches Lexikon der... Aerzte. 3. Bd. 1886.; GYÖRY Tibor: Nekrológ. Orv. Hetilap, 1902.; NAGY Gyula: Szobrot állítottak K. M.-nak szülővárosában. 1988. Orv Hetilap.