Karácson Mihály, az 1846-ban alapított, tanári testületét fokozatosan kiépítő József ipartanoda igazgatója 1846-ban hívta meg a bécsi Politechnisches Institut tehetséges adjunktusát, a székesfehérvári születésű, magát mindenkor magyarnak valló Jubál Károly mérnök-rajztanárt, hogy a fiatal magyar műszaki felsőoktatási intézményben rajztanárként és helyettes tanárként (akkor "pótlárnak" nevezték) alkalmazza.

Jubál Székesfehérvárott tanult, itt szerzett érettségit is a ciszterciták vezetésével működő királyi főgimnáziumban. Rövid ideig "becsületbeli (ingyenes) íróházi járulnokként" dolgozott a városi tanácsnál, majd 1840-től 1844-ig a bécsi műegyetemen tanult és mérnöki oklevelet szerzett. (Tanulótársa volt a pesti műegyetem későbbi neves professzora, Kruspér István.)

Már bécsi évei alatt kapcsolatba került Kossuth Lajossal, A vallások egyesüléséről a nevelés dolgában című dolgozatát el is küldte a Pesti Hírlapnak, jeléül annak, hogy már bécsi asszisztensi évei alatt is élénken érdekelték a nevelés elméleti kérdései is.

Pesti ipartanodai működését azzal kezdte, hogy bécsi barátai és ausztriai kapcsolatai révén ún. "előrajzolatok" beszerzésével előkészítette a korszerű hazai műszaki rajzoktatást. Vallotta: "rajzolás nélkül a technikai Intézet nem létezhetik, mivel ez a technikának nyelve, a melly érthetőlég s nyilvánosan beszél."

1846 októberében, tehát még a tényleges oktató munkája előtt, elkészítette "A Josef-Ipartanodák rajztanárának tanítása modoráróli rövid nyilatkozat"-át, ezt a korai - ha nem az első - módszertani levelet. (Mindmáig kiadatlanul a BME Levéltárában rejtőzik!) Ebben szakmai ismereteinek birtokában és kiváló nevelői tehetségének megfelelően elemezte az ún. előkészítő év és a további tanévek műszakirajz-oktatásának "kezelési" és "kiviteli" módszereit, mindenkor a fokozatosság elvét hangsúlyozva. E "legnagyobb tanári ügyekezettel" összeállított módszertanának szellemében fejlesztette a "célszerű rajzpéldányok" beszerzésével gyűjteményét, majd újabb "Előterjesztés"-t állított össze az ábrázoló mértan és műszaki rajz oktatására, megteremtve e tárgyak magyar nyelvű terminológiáját is. Az előterjesztés második részében "Az Építészet Elemei" című tárgy tantervét is megalkotta.

Gyakorlati oktató munkájára azonban már nem kerülhetett sor: az 1848-49. évi forradalom őt is a harcosok sorába szólította. A szabadságharc bukása után elsők között bocsátották el állásából; Kossuth nővéreivel továbbra is kapcsolatot tartott, nevelte Kossuth Lajos gyermekeit. Közben bekapcsolódott a Mack József-féle Habsburg-ellenes összeesküvésbe, megalkotva A honmentés tervezete címet viselő tanulmányát. Ennek alapján tartóztatták le 1851 decemberében, Bécsbe szállították. Bátran vállalta szerepét, ezért három társávál együtt 1853. március 3-án Pesten kivégezték.

Tévékénységének és mártíromságának emlékét a Budapesti Műszaki Egyetem aulájábán emléktábla őrzi.

Főbb művei

A Josef-Ipartanodák rajztanárának tanítása modoráróli rövid nyilatkozat (Kézirat, BME Lt. I 1.2. 1846/47.); Tervezet a rajz és építészet oktatására (Kézirat, BME Lt. I 1.153 (1847/48); A honmentés tervezete (Kézirat. Közölve: NEMESKÜRTY István: Parázs a hamu alatt. Bp., 1981).

Irodalom

VÉGH Ferenc: Újabb adatok J. K. életéről. In: A BME Központi Könyvtárának Évkönyvei. V. 1988.; Uő.: A magyar szabadságharc elfeledett mártírja: J. K. Honismeret, 1989. 6.; Uő.: J. K. Évfordulóink 1992.