Amerikai genetikus, immunológus, Nobel-díjas
A Harvard Egyetemen szerezte meg doktori fokozatát. 1935-tõl egészen 1969-ben történt nyugdíjbavonulásáig a Jackson Laboratory-ban végezte munkáját (Bar Harbor, Maine). Õ mutatta meg elsõnek, hogy a röntgensugárzás mutációkat okozhat emlõsökben. Egereken végzett vizsgálatokban felfedezte az ún. hisztokompatibilitási komplexumot, amely komplex génállomány kódolja a "saját" és "idegen" szövetek felismerésében, a szervezet idegen testszövet elleni kilökõdési reakcióiban szerepet játszó antigéneket. Ez a felfedezés alapvetõen járult hozzá a szervátültetések fejlõdéséhez és lehetõségeinek tisztázásához. Felfedezéséért 1980-ban Jean Dausset-val és Baruj Benacerraf-fal együtt orvosi és fiziológiai Nobel-díjjal tüntették ki.