Osztrák vegyész, Nobel-díjas
A grazi egyetemen szerzett diplomát 1893-ban, ahol tudományos munkásságának nagy részét is végezte. Itt nevezték ki 1913-ban az orvos-kémiai intézet igazgatójává, és 1904 táján itt kezdte kutatni az epesavakat. 1912-ben már megbízhatóan mérte a mindössze 7-13 milligrammnyi kiindulási anyag szén-, hidrogén-, nitrogén- és kéntartalmát. Találmánya nyomán a tudósok már néhány tíz milligrammos mintákkal megkezdhették a munkát. Érzékeny mikromérleget szerkesztett, mikromódszereket fejlesztett ki az atomcsoportok mérésére, és egyszerű módszert dolgozott ki a vese funkcionális teljesítményének vizsgálatára. 1923-ban Nobel-díjjal tüntették ki a szerves vegyületek mikroanalitikai módszereinek kidolgozásáért.