Kísérleti fizikus, matematika- és fizikatanár, igazgató
Egyszerű földműves családban született egy muraközi vend faluban. A soproni líceumban érettségizett 1891-ben. A budapesti egyetemen szerzett tanári oklevelet, majd egy évig Fröhlich Izidor mellett gyakornokoskodott az egyetemen. 1897-tÅ‘l nyugdíjazásáig a budapesti evangélikus gimnáziumban tanított - elÅ‘ször a SütÅ‘ utcában, majd a felépült gyönyörű fasori épületben. 1928-tól 1935-ig Å‘ volt az iskola igazgatója. Sokat foglalkozott a matematika és a fizika tanításának metodikájával. A matematikai reformbizottság titkáraként Beke Manóval és Rátz Lászlóval működött együtt. Fizikából a tanulókísérletekre építÅ‘, felfedeztetÅ‘ tanítás híve volt. Szenvedélyesen kísérletezett Å‘ maga is, sikerült permanens dipolmomentumú elektrétet előállítania. Tudományos kutatásait elismerve 1922-ben az MTA levelezÅ‘ tagjává, 1941-ben az MTA rendes tagjává választották. IsmeretterjesztÅ‘ cikkei a Középiskolai Matematikai (és Fizikai) Lapokban, az Urániában és a Természettudományi Közlönyben jelentek meg. Behatóan foglalkozott a fizika ismeretelméleti kérdéseivel is. Ma már középiskolai fizikaverseny és a kísérleti fizika oktatásában kiváló tanárok számára évente kiadott díj Å‘rzi emlékét. (Dr. Radnai Gyula)