Fizikus
Pedagógus szülÅ‘k gyermeke. A Lónyay utcai Református Gimnáziumban érettségizett 1945-ben. Egyetemi tanulmányait a Pázmány Péter Tudományegyetemen kezdte matematika-fizika-kémia szakon és az Eötvös Loránd Tudományegyetemen fejezte be fizikusként. Másodéves korában csillagász-demonstrátor volt, majd Lassovszky Károly kényszerű távozása után Novobátzky Károly gyorsan fejlÅ‘dÅ‘ elméleti fizikai tanszékén talált helyet magának. Hamarabb doktorált, mint átvette egyetemi diplomáját. 28 éves korában már Kossuth-díjat kapott, többek között "a fermionok töltésének megmaradásáról írt munkájáért". 34 éves korában lett egyetemi tanár, 1970-tÅ‘l az atomfizikai tanszék vezetÅ‘je. Kiváló egyetemi tankönyvek (pl. Kvantummechanika) és a művelt nagyközönség számára szóló ismeretterjesztÅ‘ könyvek (pl. Gyorsuló idÅ‘) szerzÅ‘je. Számos nemzetközi konferenciát szervezett Magyarországon, miközben közeli kapcsolatokat ápolt a hazánkból elszármazott, külföldön élÅ‘ tudósokkal (pl. Wigner JenÅ‘vel, Teller Edével). A 70-es évektÅ‘l kezdve foglalkozott a természettudományok oktatásának reformjával, próbálkozott a sikeres külföldi projektek (SCIS, Nuffield) hazai adaptációjával, sÅ‘t, általa kimunkált, integrált természettudományos tantárgyak (Anyagszerkezet, AnyagfejlÅ‘dés) bevezetésével. ElÅ‘szeretettel pártolta itt is a nem konvencionális megoldásokat. Szaktudományos érdeklÅ‘dése fokozatosan fordult a neutrinofizika felé, ez a téma haláláig foglalkoztatta. Számos tanítványa professzor ma már a világ különbözÅ‘ egyetemein. Az általa megreformált Fizikai Társulat, s annak folyóirata, a Fizikai Szemle, melynek 45 éven át aktív fÅ‘szerkesztÅ‘je volt, létükben Å‘rzik az erÅ‘s akaratú és óriási munkabírású fizikus maradandó emlékét. (Dr. Radnai Gyula)