Matematikus, műegyetemi tanár
Pesten, majd 1857-től külföldi egyetemeken (Bécs, München, Karlsruhe, Berlin, Párizs és Göttingen) tanult, 1864-ben Göttingenben doktorált. Hazaérkezése után 1866-ban a műegyetemen magántanárrá képesítették. 1867-től a műegyetemen helyettes, 1869-től az elemi mennyiségtan és politikai számtan, 1873-tól a geometria ny. r. tanára. Kutatási területe az algebra és geometria új, 19. századi segédeszköze, a determinánsok vizsgálata. Maradandó eredményei elsősorban algebrai természetűek, számos olyan tétel őrzi nevét, amely a determinánsok elméletében ma is fontos szerepet játszik. Ezek közül legismertebb az ún. Hunyady-Scholtz tétel. A lineáris algebrában végzett vizsgálatai nagy hatással voltak hazai matematikusokra, és elsősorban neki kell tulajdonítanunk, hogy e tárgykörben sok tudósunk később jelentős eredményeket ért el. 1867-től az MTA levelező, 1883-tól rendes tagja volt.