Matematikus, természettudós
Szülővárosában, majd Debrecenben tanult, végül a svájci Basel egyetemén szerzett rövid idő alatt teológiai és orvosi doktorátust (1747-1748). A debreceni kollégium meghívta professzorául, előzőleg azonban a kor szokása szerint nagyobb tanulmányutat tett, különösen Leiden egyetemén tanult sokat a modern természettudományból. 1748-ban foglalta el a debreceni professzorságot, filozófiát, matematikát és fizikát adott elő, ez utóbbi keretében 1750-től kezdve rendszeresen kémiát is oktatott magas színvonalon, előadási kísérletei szerezték számára az ördöngösség hírét. Korának hazai orvosaihoz hasonlóan ő is sokat foglalkozott kémiai analitikai kérdésekkel, a nagyváradi melegvizek és a Debrecen körüli sókivirágzásnak vegyelemzéséről Bécsben könyvet adott ki (1777). Sokoldalú tudományos és pedagógusi munkássága nevét a korabeli művelődésügy legnagyobbjai közé emelte.