Csillagász, matematikus, egyetemi tanár
Egyetemi magántanár, 1899-1903 közt az ógyallai csillagvizsgáló munkatársa, a főrendiház tagja. Főként a csillagászati fényméréssel foglalkozott. Javaslatára változtatta meg a csillagvizsgáló kutatási programjának súlypontját a spektroszkópiai vizsgálatokról a fényességmérések végrehajtására, ami a hazai megfigyelési munkákra mindmáig irányadó. Az elsők között volt, akik tudomást szereztek Planck új korszakot nyitó munkájáról. 1902-ben neki sikerült a Planck-törvény alkalmazásával reális értékeket kapnia hat különböző csillag felszíni hőmérsékletére. Németül publikált eredményei mind a csillagászok, mind a fizikusok körében élénk visszhangra találtak, nevét ma is idézik az asztrofizika megalapozását tárgyaló tankönyvek. 1911-től az MTA tagja.