Holland fiziológus, orvos, Nobel-díjas
Az Utrechti Egyetemen szerzett orvosi diplomát, majd a Leideni Egyetem élettanprofesszoraként dolgozott 1886-tól egészen haláláig. 1903-ban tervezte meg az elsõ húros galvanométert, ma Einthoven-féle galvanométernek nevezik, ezzel a szívizom összehúzódásakor keletkezõ elektromos potenciálváltozásokat lehetett mérni és grafikus úton rögzíteni. Felismerte, hogy a különféle szívbetegségekrõl nyert felvételek görbéi között eltérések vannak. 1908 és 1913 között az egészséges szív tevékenységérõl készült felvételek hullámait tanulmányozta. Továbbfejlesztette az elektródák elhelyezési rendjét. 1924-ben orvostudományi és fiziológiai Nobel-díjjal tüntették ki, annak elismeréséül, hogy felfedezte a szív elektromos tulajdonságait az általa alkotott és tökéletesített elektrokardiográffal. Ez a mûszer, mint gyakorlati klinikai berendezés, a szívbetegségek diagnosztizálásának fontos eszköze.