Gépészmérnök
Főiskolai tanulmányait a bécsi műegyetemen végezte. 1883-ban a Ganz-gyár újonnan létesített villamossági osztályába lépett. Új munkakörében felismerte a mágneses Ohm-törvény gyakorlati alkalmazását, s ennek segítségével, a külföldet megelőzve gépeit számítások alapján méretezte. Az 1884-i torinói kiállításon ismerte meg a Gaulard-Gibbs váltakozó áramú elosztórendszert. 1885-ben Zipernowskyval és Dérivel együtt alapszabadalmat jelentett be párhuzamos kapcsolású, tetszőleges áttételű, váltakozó áramú induktorok alkalmazásán alapuló áramelosztó rendszerre. Még ugyanez évben induktorait zárt vasmaggal látta el. Ezzel megszületett a mai transzformátor. 1889 végén kerültek forgalomba az első indukciós wattóra-számlálók (áramfogyasztás-mérők). Jelentős érdemei vannak az egyfázisú, soros kapcsolású kommutátoros motorok kifejlesztése körül. 1891-ben a villamosművek üzemi feltételeinek megfelelő önműködő fordulatszám-szabályozót szerkesztett vízturbinák számára. A gőzturbina megjelenésével 1903-ban négypólusú, majd egyre növekvő teljesítményű, 2 pólusú turbógenerátorokat szerkesztett. 1912-ben szabadalmaztatta az áramszámlálók hitelesítésére szolgáló sztroboszkopikus eljárást. Maradandó érdemei közé tartozik a nagyvasúti villamosmozdonyok fázisváltójának tökéletesítése. Nagy nyelvtehetsége kiváló fejszámoló-képességgel párosult; mint bonyolult sakkfeladványok szerzője. 1927-től az MTA tagja.