Kémikus, Nobel-díjas
Egyszerre volt fizikus és kémikus. Budapesten a piaristáknál érettségizett, majd Németországban szerzett vegyészi diplomát. 1911-ben Manchesterben Rutherford laboratóriumában dolgozott, itt ismerkedett meg és kötött életre szóló barátságot Niels Bohrral. 1912-ben született meg Bohr atommodellje és ebben az évben fedezte fel Hevesy a radioaktív nyomjelzés módszerét. Nemzetközileg elismert fizikai-kémiai kutatásai révén 1913-ban lett a budapesti tudományegyetem magántanára. 1918-ban rendkívüli, 1919-ben rendes tanári kinevezést kapott. Utóbbit sajnos a Tanácsköztársaság kormányától, ezért ezt 1920-ban visszavonták. Ekkor Koppenhágába ment és Bohr intézetében folytatta kutatásait. Késõbb is gyakran megfordult Dániában, a háború alatt innen menekült át a náci üldöztetés elõl Svédországba. Ekkor már egész Európában széleskörûen alkalmazták az általa felfedezett radioaktív nyomjelzéses módszert, amit a tudományos világ azzal ismert el, hogy neki ítélték az 1943. évi kémiai Nobel-díjat. Felvette a svéd állampolgárságot, de élete végéig megõrizte magyar útlevelét. Halála elõtt nem sokkal még egyszer hazalátogatott, átvette díszdoktori oklevelét az ELTE-n és a Budapesti Mûszaki Egyetemen. (Dr. Radnai Gyula)

Botanikus, paleobotanikus
Tanulmányait a budapesti tudományegyetemen végezte, ahol Tuzson János volt a professzora. 1920-ban a növényrendszertani tanszéken tanársegéd, 1929-ben a budapesti tudományegyetem magántanárrá habilitálta. 1942-ben az Magyar Nemzeti Múzeum Növénytárának igazgatója, 1942-ben a budapesti tudományegyetem növényrendszertani és növényföldrajzi tanszékének tanárává nevezték ki. 1952-ben politikai okokból (és vélhetõen nemesi származása miatt) kitiltották az egyetemrõl, egyszerû munkatársként került vissza a Magyar Természettudományi Múzeum növénytárába, s itt dolgozott egészen haláláig. Kutatásai során a Mediterráneum valamint az Alpok és a Kárpátok flóráját vizsgálta. Õsnövénytani munkásságát az Alpok flórájának eredetérõl, az erdõk fejlõdéstörténetérõl és az éghajlat változásának a növényzetre való hatásáról szóló tanulmányai tanúsítják. Õsnövénytani tanulmányai, monográfiái hazánk harmadidõszaki flórájának ismeretét szélesítették. Tudományos eredményei elismeréseként 1945-ben az MTA levelezõ tagjává választotta. 1949-ben tanácskozó taggá minõsítették vissza, s tagságát csak 1989-ben - posztumusz - állították vissza.

Itáliai természettudós
Itáliai arisztokrata családból származott. Elsõsorban a botanika területén végzett kutatásokat. Õ alapította meg az Accademia dei Lincei-t 1603-ban, a társaság 1611-ben Galileit is felvette tagjai sorába. Az Akadémia Galilei több mûvét is kiadta, valamint támogatta Galileit az egyházi körökbõl érkezõ bírálatokkal és támadásokkal szemben. Cesi fiatalon halt meg, halálával az Akadémia is megszûnt.

Német biokémikus, Nobel-díjas
A Berlini Egyetemen szerzett kémiai és Heidelbergben orvosi doktorátust 1906, ill. 1911-ben. Az 1931-es orvosi Nobel-díjjal a daganatos sejtek (elsõsorban ráksejtek) metabolizmusának és a sejtlégzésnek vizsgálata során elért eredményeit ismerték el. Õ figyelte meg elsõként, hogy a rosszindulatú sejtek szaporodásához jóval kevesebb oxigénre van szükség, mint az egészséges sejtekéhez. 1918-tól a berlini Max Planck biológiai intézetben kutatott, 1931-tõl a berlini Max Planck sejtfiziológiai intézet vezetõje volt. Sikeresen izolált több fontos enzimet és koenzimet, valamint feltárta azok szerkezetét és hatásmechanizmusát.

Amerikai születésû kanadai csillagász
A Mount Holyoke College-en, majd a Harvard Egyetemen tanult csillagászatot. Doktori fokozatot a Radcliffe College-ben szerzett 1931-ben. 1930-ban férjhez ment Frank Hogg-hoz, aki ugyancsak csillagász volt. Férje Brit Columbiában, a Dominion Astrophysical Observatory-ban kapott állást, ezután több éven keresztül férje oldalán dolgozott, fizetés nélkül. 1935-ben a torontoi egyetemhez tartozó Dunlap Csillagvizsgálóban kapott állást, itt dolgozott egész pályafutása során. Kutatómunkája mellett csillagászatot oktatott a Torontói Egyetemen. Kutatásai középpontjában a gömbhalmazok vizsgálata, a gömbhalmazokban észlelhetõ változó csillagok megfigyelése volt. Õ volt az elsõ Kanadában, aki folyóiratokban népszerûsítette a csillagászatot. A Royal Canadian Institute-nak õ volt az elsõ nõi elnöke. Számos díjat nyert el. Az általa felfedezett aszteroidot róla nevezték el 1984-ben "2917 Sawyer Hogg"-nak. 1989-ben a Canada Science and Technology Museum Obszervatóriumát róla nevezték el.