Horváth József, orvos és író, szül. Lukácsházán (Vas) 1794 febr. 1., megh. 1849 máj. 13. 1811. a kegyesrendbe lépett, de 1814. elhagyta a szerzetet s Pesten 1819. bölcsészeti doktor lett. Szépirodalommal foglalkozott, míg 1822. orvosdoktorátust szerzett. Azontúl orvosi gyakorlatot folytatott s orvosirodalmi műveket fordított. Így Gölis munkáját a gyermekek testi neveléséről, Frank Orvosi házi barátját, Richter munkáját az aranyérről, Hoyerét a hidegvíz hatásáról, Beckerét a nátháról s az elhálásról,Wendterét a bujasenyvről, végre Hahnemann Organonát. A homeopátia buzgó híve lett. Legnagyobb munkája Plinius természettudományi enciklopédiájának fordítása, melyben a 20. könyvig haladt. Orvosi műszavakat s tájszavakat is gyűjtött. Az Akadémia természettudományi osztályának rendes tagja volt.