HILD JÁNOS (Salesl, 1766 ? - Pest, 1811. márc. 22.)

A nevesebb építészek mellett műszaki természetű munkák kivitelezésével foglalkozó bécsi építőmesternek, Hild Adalbertnek a fia. Bécsben tanult, járt Olaszországban és fiatalon Nagyszombatra került, ahol az épülő Invalidus-ház építésénél működött. Még fiatalon, alig 20 évesen került Pestre, az Isidore Canevale tervei szerint épülő Versorgungshaus (a későbbi Neugebäude, az Újépület) építéséhez előbb mint pallér, később mint építésvezető. 1786-ban kért és kapott letelepedési engedélyt Pest város tanácsától. 1789 szeptemberében folyamodott a Helytartótanácshoz mesterré fogadása végett, melyet a céh ellenállása ellenére, 1791-ben megkapott. Ezt követően változatos, sokoldalú működést fejtett ki, de inkább a kivitelezési munkákban volt eredményes, tervezőként igazi sikert nem ért el. Anyagilag sem emelkedett ki, de tekintélye ennek ellenére egyre növekedett. A Szépítő Bizottság megalakulása után annak tagja lesz, majd 1809-ben Pest legjelentősebb részének, az Újváros-Lipótvárosnak ellenőrző építési felügyelőjévé nevezték ki.

Elsősorban mint Pest város első átfogó rendezési tervének szerzője ismert. A Szépítő Bizottság későbbi munkájának alapjául szolgáló rendezési terv elsősorban a másfél évtizede felgyülemlett problémák összegzését adja, nem nyújt nagyvonalú megoldást.

A Pesti Színház építéséhez több tervet készített 1793-1806 között, azonban a végleges tervezési megbízást nem sikerült megkapnia. Legérettebb műve a Magyar Nemzeti Múzeum első terve volt, a mai Kossuth Lajos utcában, a ferenciek temploma mögötti területre. A pesti nemzeti gyűjtemények új tárházának rajzolattya címen készített terve a legjobban sikerült tervezési munkája, de ez sem valósult meg.

A pesti Újépület munkájának befejezése (1794) után kisebb-nagyobb magánépítkezések és közmunkák kivitelezését vállalta. Így 1794-96 között jelentősebb csatornaépítésekkel foglalkozott. A legjelentősebb és technikai újítás számba menő munka volt ezek közül a mai Király utcától (egykori Angol király utca) a Dunáig terjedő csatorna. 1798-ban a pesti városi utak, utcák, vízlevezető árkok és csatornák lejtméretezését végezte, 1801-ben a belvárosi templom részére épített klasszicista főoltárt, 1803-10 között a vármegyeháza átépítési és bővítési munkáit végezte, ugyanezen időben dolgozott a mezőhegyesi és bábolnai hadi kincstári építkezéseken. 1807-ben a pesti városháza bővítésének és emeletráépítésének terveivel, 1808-ban a szerviták pesti conventjénék bővítésével, 1809-ben az Invalidus-ház melletti tébolyda átépítési terveivel, a következő években a hajóhivatal, a só- és dohányhivatal épületeivel foglalkozott.

Fiatalon, 45 éves korában halt meg, özvegyét és kilenc gyermekét hagyva hátra.