Heyrovský, Jaroslav, (szül. 1890. dec. 20. Prága - megh. 1967. márc. 27. Prága), cseh kémikus, 1959-ben kémiai Nobel-díjat kapott a polarográfia felfedezésért és kidolgozásáért. A polarográfia a kémiai elemzés műszeres módszere, a redukálható vagy oxidálható anyagok kvalitatív és kvantitatív meghatározására használják. Heyrovský műszere azt az áramot méri, amely akkor folyik, amikor az elemzendő oldatba merített két elektródára előre meghatározott feszültséget kapcsolnak.
A prágai Károly Egyetemen (Universita Karlova) és a londoni University College-ban tanult. A Károly Egyetemen különböző tisztségek után professzor és a fizikai kémiai tanszék igazgatója lett (1926-54). A Csehszlovák Tudományos Akadémia polarográfiai intézetét is igazgatta (1950, 1952-63).
Londonban Donnan javaslatára kezdte meg azt a munkát,
amely végül a polarográfia felfedezéséhez
vezetett. Az első polarográf bemutatása (1924) után
tíz éven belül széleskörűen használták
a módszert. Heyrovský Polarographie c. monográfiája
1941-ben jelent meg.