HELLER LÁSZLÓ (Nagyvárad, 1907, aug. 6. - Budapest, 1980. nov. 8.)

Középiskolai tanulmányait Budapesten végezte, majd 1931-ben a zürichi Eidgenössische Technische Hochschule hallgatójaként gépészmérnöki oklevelet szerzett. Utána két évig a zürichi műegyetem egyik tanszékén a szilárdságtan speciális területeit tanulmányozta kutatóként.

Hazatérve először gépipari gyakorlatra tett szert, majd önálló mérnökként tervezői-tanácsadói tevékenységet folytatott. Már a háború előtt meghatározó szerepe volt a magyarországi energetika fejlődésében. Az ő tervei alapján épült, a 40-es években, hazánk első nagynyomású ipari hőerőműve az Ajkai Timföldgyár mellett. Ebben az időben dolgozta ki az erőművek víz nélkül, levegővel történő hűtésére a "Heller-System" néven azóta világszerte ismertté vált eljárást. A rendszerben alkalmazott speciális, ún. apróbordás alumínium hőcserélő a Forgó-féle hőcserélő - amely olcsón és viszonylag kis méretek mellett tudja átvinni a hűtendő meleg víz hőenergiáját a hűtő levegőbe - H. L. zürichi évfolyamtársa, barátja és munkatársa, Forgó László munkája. (Ezért szoktak esetenként Heller-Forgó-rendszert említeni.)

H. L. 1948-ban Zürichben védte meg doktori disszertációját, amelyben a hőszivattyúk alkalmazásának műszaki-gazdasági feltételeit tisztázta. Megállapításai napjainkban igazolódnak, a hőszivattyúk terjedésével.

A II. világháború befejezése után, felismerve a racionális energiafelhasználás fontosságát, e témakör művelésére EGART néven részvénytársaságot alapított Budapesten. A kis mérnökiroda az ő műszaki vezetése alatt előbb HŐTERV, majd Energiagazdálkodási Intézet (EGI) néven hatalmas mérnökirodává fejlődött. Az intézet ma - többek között éppen a Heller-System légkondenzációs rendszer elterjesztése révén - az egész világon ismert. licenciavevői közé tartoztak szovjet, német, angol, amerikai, japán cégek.

Úttörő elvi munkát végzett az entrópia addig inkább fizikai jellegű fogalmának a technikai-tervezői gyakorlatba történő bevezetése terén és az új elvek alkalmazásával jelentős javaslatokat dolgozott ki, pl. atomerőművek körfolyamataira. További, a világtechnika fejlődésére is ható kezdeményezései közül említsünk néhányat: gázturbina mint ipari hőforrás; nukleáris és fosszilis energia kombinált felhasználása; két munkaközeg alkalmazása erőművi körfolyamatokban.

1951-ben egyetemi tanári kinevezést kapott a Budapesti Műszaki Egyetemre, ahol megszervezte az energiagazdálkodási tanszéket. Itt évtizedeken át oktatta és nevelte az ifjúságot. Tanítványai közül itthon és külföldön igen sokan elismert szakemberré váltak.

Az MTA 1954-ben lev. taggá, 1962-ben r. taggá választotta. 1951-ben Kossuth-díjjal, 1967-ben a Munka Érdemrend arany fokozatával tüntették ki, 1978-ban a Magyar Népköztársaság Zászlórendje kitüntetést kapta.

Irodalom

BUDNJACKIJ, D. M.-KAZANOVICS, B. B.-RADJUS, V. P.-MISINA, N. A.-0RDÜNEC, E. L-BULÜCSEV, T. N.-MIROSKIN, P. M.: Technical-economical conditions of the application of air cooled "System Heller" in the energetics of the USSR. Tyeploenergetika, 1969.; MILIARAS, E. S.: Power Plants with Air Cooled Condensing Systems. Cambridge, Massachusetts and London. England, 1974.; FORGÓ László: H. L. Magyar Tudomány, 1981.

Szűcs László