HAJNAL ANTAL (Makó, 1838. szept. 1. - Fiume, 1907. jan. 17.)

Apja neves református lelkész, makói, majd békési tanár volt. A jó hírű debreceni kollégiumba járt, majd az 1850-ben Pesten megszerzett mérnöki képesítésével a kiegyezés évéig szűkebb hazájában, Békés vármegyében dolgozott magánmérnökként. 1867-ben állami szolgálatba lépett, s a Közmunka- és Közlekedésügyi Minisztériumban folyószabályozási ügyekkel, és az egyetlen magyar fennhatóság alá tartozó tengerparti kikötő, a fiumei fejlesztési terveivel foglalkozott. Az ezzel összefüggő gyakorlati feladatokkal 1877-től, már mint a fiumei kikötő M. Kir. Építészeti Hivatal főnöke került szoros kapcsolatba. 1884-ben a magyar kormány hazai és nemzetközi szakemberek elé terjesztett két tervet, amely a gyorsan fejlődő kikötő bővítését szolgálta. Az összehívott tanács az európai tanulmányútjai révén akkor már jelentős tapasztalatokkal rendelkező H. A. elgondolását fogadta el. A nagyszabású tervet a nagyközönség tájékoztatására az 1885. évi budapesti országos kiállításon rajzok, makettek és modellek segítségével mutatta be a kikötőépítészeti vállalkozás. A kiállításra készült el fő szakirodalmi műve, a Fiume és kikötője, amely részleteiben adta közre a kikötő fejlesztésének elvi és gyakorlati programját. A több mint húsz esztendeig tartó munkák szerencsés módon H. A. vezetésével valósultak meg. Működése azonban nemcsak a kikötő építésére szorítkozott. 1889-ben Baross Gábor, az erők összefogása érdekében, a kikötőgépészeti hivatalt a tengerészeti hatósággal összevonta, s H. A.-t az új hivatal műszaki irányítójává nevezte ki. Ebben a minőségében az egész Magyarországhoz tartozó tengerpart kikötőépítési és fenntartási munkáit gondozta.