GYÖRGYI DÉNES (Budapest, 1886. ápr. 25 - Balatonalmádi, 1961. nov. 21.)

Művészcsaládból származott, nagyapja Györgyi-Giergl Alajos festőművész, apja Gy. Kálmán a Fővárosi Iparrajz Iskola tanára, a Magyar Iparművészet című folyóirat szerkesztője volt. E munkája révén kapcsolatot tartott európai építészekkel, művészekkel (pl. Eliel Saarinen), akiknek hatása érződik fia korai tervein.

Gy. D. 1908-ban szerzett diplomát a budapesti Műegyetemen, ahol a "Fiata lok" csoportjának volt aktív tagja, így került szoros barátságba Kós Károllyal, a csoport vezető egyéniségével. Együtt rendezték 1907-ben az építészhallgatók első - új építészeti felfogást tükröző - kiállítását. 1910-12 között közösen készítették a Városmajori Iskola terveit.

Műegyetemi évei alatt az Országos Magyar Technológiai Iparmúzeumban, az esti tanfolyamokon, majd 1910-től az Iparművészeti Iskolán tanított. 1923-ban az intézmény rendes tanára, 1945-ben igazgatója lett.

Első tervei a magyaros formatörekvések jegyében készültek. Legszebb példái ennek az időszaknak az első világháború előtt épített több vidéki iskola. Ettől eltérő, eklektizáló építészeti felfogást fejez ki a debreceni Kereskedelmi és Iparkamara székháznak terve (1911, pályázat I. díj). Alpár Ignác felkérésére Gy. D. 1912-ben készítette a Mezőgazdasági Múzeum (a millenniumi kiállítás újraépített történelmi csarnoka), belső berendezésének a monumentális épülethez illő terveit. 1916-ban - IV. Károly koronázásán - a koronázási útvonal és a Szentháromság tér dekorációját tervezte.

Az első világháború után Gy. D. munkásságát is befolyásolták a már 1910 körül jelentkező új eklektikus, neobarokk stílusirányzatok. A Hangya irodaház (Bp., Közraktár u. 30., 1920.) homlokzata németországi üzletházak mintáit követi, a keszthelyi Balaton Múzeum (1920-28) és a debreceni Déri Múzeum (1923-29) a helyi hagyományokhoz igazodó klasszicizáló barokk felé mutat. Budapesten több családi házat tervezett neobarokk stílusban A kor reprezentációs igényeit kielégítő épület a philadelphiai (1926) és a barcelonai (1929) világkiállítás magyar pavilonja és belső berendezésük.

Az 1930-as évek végétől következik Gy. D. legérettebb korszaka. Bár nem kapcsolódott a Bauhaus építészeihez, mégis sikerült beilleszkednie a modern építészet világába, anélkül, hogy régebbi alkotásainak hátat fordított volna. Jelentős sikereket ért el a brüsszeli és a párizsi világkiállítás magyar pavilonjaival (1935 és 1937).

A második világháború után Györgyi Balatonalmádiban, visszavonultan élt. Utolsó megvalósult terve a balatonalmádi iskola (1948).

Hagyatékát a Kiscelli Múzeum építészeti archívuma és a Magyar Építészeti Múzeum őrzi.