GROSSMANN MARCEL (Budapest, 1878. ápr.9. - Zürich, 1936 szept. 7.)

Ma már minden szakember előtt nyilvánvaló, hogy a relativitás elmélete olyan zsinórmérték, amellyel minden fizikai elméletnek összhangban kell lennie. Alkotóját, Albert Einsteint századunk egyik legnagyobb - ha nem a legnagyobb - fizikusaként tartjuk számon. Az viszont a legutóbbi időkig homályban volt, hogy az a tudós, akit a relativitás tanának létrejöttében Einstein után a második hely illeti meg hazánkfia: G. M.

Egyetemi tanulmányait Zürichben, a híres Eidgenössische Technische Hochschulén kezdte meg, majd itt nevezték ki a geometria professzorává 1907-ben. Kiváló tanár hírében állt, sok matematikus neki köszönhette, hogy megismerkedett a geometria olyan, gyökeresen új fejezeteivel, amelyek akkoriban nemigen voltak még közismertek. G. M. évfolyamtársa volt Einsteinnek, akinek több ízben segített azzal, hogy egyes matematikai cikkeket elolvasott és elmagyarázott neki.

Einstein 1911-ben, prágai professzorsága idején jutott el az általános relativitáselmélet alapgondolatáig: nevezetesen ahhoz, hogy a tömegvonzás és a gyorsuló mozgás egyenértékű. Sokat töprengett azon, hogy a valóságnak megfelelő esetben, amikor a gravitációs tér inhomogén (a tömegvonzás nagysága és iránya helyről-helyre változik) milyen matematikai formalizmussal írhatná le a problémát. 1912-ben, amikor visszatért Zürichbe, kérdésére G. M. elmondta, hogy ugyanazon fizikai tények tetszőleges koordinátarendszerben való megfogalmazására már van egy jól kidolgozott rendszer; a Riemanngeometria. Ez a rendkívül hatékony geometriai módszer Gauss görbe felületekre kidolgozott módszerének volt az általánosítása, tetszőlegesen sok dimenziójú térre.

Einstein így Grossmann segítségével megtalálta az általános relativitáselmélet adekvát formalizmusát. 1913-ban közös cikkük jelent meg, amelyben az elméletet még csak mint lehetőséget vetették fel (Általánosított relativitáselmélet és tömegvonzási elmélet tervezete). Írtak még egy közös cikket, a továbbiakban azután Einstein már a maga útján haladt, barátjáról és segítőtársáról azonban nem feledkezett meg. "Végül hálával említem meg matematikus barátom, G. nevét, aki segítségével nemcsak megtakarította számomra az idetartozó matematikai irodalom tanulmányozását, hanem a gravitációs téregyenletek megalkotásában is segítségemre volt." - írta 1916-ban, az általános relativitáselmélet megszületését jelentő cikke bevezetésében.