GOMBÁS PÁL (Selegszántó, 1909. jún. 5. - Budapest, 1971. máj. 17.)

Pályájának kezdete jól tükrözi az elméleti fizikus fiatalkori termékenységét és a korabeli magyar lehetőségeket. Hat évig - 1933 és 1939 között - dolgozott Ortvay Rudolf mellett díjtalan tanársegédként, ami sem megélhetést, sem nyugalmat nem jelentett, de megadta a fizika állandó jelenlétét. Ezalatt közel 30 cikke jelent meg, többségükben a Zeitschrift für Physik-ben. Harmincéves korában egyetemi tanár lett Szegeden, később pedig Kolozsváron, míg 1944-től haláláig a Budapesti Műszaki Egyetemen a fizikai tanszék vezetője. 1954-től az MTA elméleti fizikai kutatócsoportjának igazgatója is volt. Kétszeres Kossuth-díjas akadémikus, tíz éven keresztül a Magyar Tudományos Akadémia alelnöke, az Eötvös Loránd Fizikai Társulat első elnöke.

Az elismertség impozáns életműnek szól. Tizenegy egyetemi jegyzet, a Mérnöki Továbbképző Intézet különböző kiadványai után olyan nagyszabású művek foglalják össze előadásai anyagát, mint a Fizika mérnökök számára és a Kisdi Dáviddal közösen írt Bevezetés az elméleti fizikába két kötete. Halk szavú, gondosan felépített előadásai mérnökgenerációk számára adtak hatékony fizikusi gondolkodásmódot.

Tevékenységének meghatározó színtere azonban a kutatómunka volt. Egyetemi tanulóévei arra az időszakra estek, amikor a kvantummechanika eredményessége csaknem minden fizikust bámulatba ejtett, Ortvay pedig el tudta érni, hogy az új eredmények iránti lelkesedésében hallgatói is osztozzanak. A kvantummechanika alkalmazása, nagyobb rendszerek, közelítő módszerek fejlesztésével vált lehetségessé. A Thomas-Fermi-atommodell továbbfejlesztése során alkálihalogenid kristályokra, HCI molekulára, alkáli fémek kohéziós energiájára végzett számításokat. A Thomas-Fermi-Dirac-elméletet az elektronkorreláció, majd az alapvető jelentőségű inhomogenitási kinetikus energiakorrekció figyelembevételével a Thomas-Fermi-Dirac-Gombás-modellé fejlesztette, és alkalmazta különböző rendszerek, pl. fémek, tulajdonságainak magyarázatára.

1935-ben veti fel annak a lehetőségét, hogy a valenciaelektronok mozgása egy speciális potenciáltérben vizsgálható. A Pauli-elvet helyettesítő pszeudopotenciál igen termékeny elképzelésnek bizonyult, amely mind a mai napig szerepet játszik a szilárdtestek elektronszerkezetének, a fémek kötési energiájának, vagy a Fermi-felületek meghatározásának számításában.

Az atommagok Thomas-Fermi-modelljét az ötvenes évek elején dolgozta ki. A közvetlenül mérhető adatokra az elmélet a kísérletekkel nagyságrendileg mindig egyező adatokat szolgáltatott, gyakran ennél pontosabb eredmények is keletkeztek. Húsz évvel később a statisztikus modell ismét sikerrel volt alkalmazható nehéz atommagok globális tulajdonságainak értelmezésénél.

Munkásságát világszerte elismerték. Egyedüli magyar szerzőként kérték fel, hogy szakterületéről összefoglaló cikket írjon a Handbuch der Physik számára. A kvantummechanikai többtestproblémáról, az atom statisztikus elméletéről és a pszeudopotenciálról írt monográfiái német és orosz nyelven jelentek meg. Éveken keresztül szerkesztője volt a Zeitschrift für Physiknek. Elismertsége meghaladta azt a szintet, amit a hivatkozások számával lehet mérni. Neve az elsők között szerepel, ha a magyar fizikai eredmények kerülnek szóba.

Az Ortvay-hagyományok folytatójaként felhasználta nemzetközi tekintélyét tanítványai pályára állításához, a megfelelő munkafeltételek kialakításához. Ezek a fáradozásai sem voltak hiábavalóak - a „Gombás-iskola" eredményei még hosszú időn keresztül szolgálják egy jelentős fizikus munkásságának továbbélését.

Irodalom

KÓNYA Albert: G. P. Fizikai Szemle, 1971.; GÁSPÁR Rezső: G. P. Acta Phys. Hung., 1971.; Évfordulóink 1984.; Fizikai Szemle G. P. - emlékszáma, 1984. dec.

Füstöss László