FRIVALDSZKY IMRE (Becskó, 1799. febr. 6. - Jobbágyi, 1870. okt. 19)

Gimnáziumi tanulmányainak befejezte után 1816-ban a pesti egyetem orvosi karára iratkozott be, ahol 1823-ban orvosdoktori oklevelet szerzett. Az egyetemen Reisinger János az állattan, Haberle Károly a növénytan iránti érdeklődését növelte (az utóbbiról egy - a bulgáriai Backovo kolostora mellett talált - növényfajt nevezett el). Már orvosi tanulmányainak idején természetrajzi kutatásokat végzett a Kárpátok vidékén. Még diplomájának megszerzése előtt kinevezték a Nemzeti Múzeum természetrajzi osztályához segédőri beosztásban. 1830-ban a pesti egyetem orvosi kara jegyzőnek választotta meg.

1833-ban Füle András segítségével gyűjtő-expedíciót szervezett a Balkánra, melynek eredménye mintegy 2000 növény és 3000 állatfaj volt (utóbbiak jórészt puhatestűek és rovarok). Az említetten kívül még két kutatóutat hozott létre a Balkán területére, továbbá Kis-ázsiába. Később negyedik kutatóutat is szervezett, ez alkalommal unokaöccse Frivaldszky János Krétát, Kis-Ázsiát, a Balkánt, Korfut és Máltát bejárván, gazdag anyaggal tért haza. Utolsó külföldi kutatóútját unokaöccse társaságában 1846-ban tette meg, ez alkalommal a Balkánon, Kis-Ázsia nyugati partvidékén és Szicíliában gyűjtöttek.

Új botanikai és zoológiai eredményeik, gondos illusztrációk kíséretében elsősorban a Magyar Tudós Társaság Évkönyveiben, valamint a regensburgi "Flora" című folyóiratban láttak napvilágot. Közülük talán a legszebb eredmény a Rodope-hegységben felfedezett új Gesneriaceae-genusz monotipikus faja, melyet F. I. egykori professzorának emlékére Haberle rhodopensis néven vezetett be a tudományba. (A faj ma is sziklakertek szép dísze.)

Később már csak hazai gyűjtőutakon vett részt. 1832-ben a firenzei Accademia delle Scienze rendes, 1834-ben pedig a M. Tudományos Akadémia levelező tagnak választotta 1836-ban pedig a londoni Entomologycal Society tagja lett. 1837-ben a Nemzeti Múzeumban az archeológia és numizmatika helyettes őre, 1838-ban pedig a Magyar Tudományos Akadémia rendes tagja lett. 1841-1851 közt még számos társaság, köztük több külföldi választotta tagjául. Utolsó elismerésként elnyerte a Magyar Tudományos Akadémia nagydíját.

Petényi Salamon János mellett őt nevezhetjük az európai színvonalú hazai faunakutatás atyjának. Nemcsak számos új fajt, főként rovarokat írt le, hanem általános faunisztikai és állatföldrajzi kérdések, ezek kárpát medencei problémáinak megoldásában is jeleskedett.

Főbb művei

Dissertatio inag medica sistens monographiam serpentium Hungarae, Pestini 1823; Catalogus insectorum Emerici Frivaldszky, Pestini 1834; Közlések a Balkány vidékén tett természettudományi utazásról. M. Tudós Társaság Évkönyvei, 1835, 1837, 1840.; Rövid áttekintés egy természetrajzi utazásnak. Kir. M. Természettudományi Társaság Évkönyve, 1841-1845; Értekezés a vándor sáskáról, természetrajzi és status-gazdászati szempontból, Buda 1848 (a történeti adatok Gerenday Józseftől); Jellemző adatok Magyarország faunájához, Pest 1866; korábban a Magyar Tudományos Akadémia Évkönyvei XI. kötetben 1865-ben jelent meg. Entomológiai kémleletek, Pest 1862; kéziratban maradt: A Balkán vidékén tett természettudományi utazás, továbbá jelentős botanikai műve: Succinta diagnoses specierum novarum Europaea - Turcicarum (plantarum), mindezek az OSZK kézirattárában.

Irodalom

SCHEDEL F.: F. I. természettudományos expedíciója. Tudománytár, 1834. ; JÁVORKA S.: Magyar természetkutatók a Balkánon. Term. tud. Közlöny, 1934.; NENDTVICH K .: F. I. életrajza. Értek. a Term. tud. köréből, 1872.; SZELEI L.: F. I. Tudomány és Mezőgazdaság 1991.; PRISZTER Sz.: Egy Balkán-kutató orvos. Búvár, 1992.

Kádár Zoltán - Priszter Szaniszló