FEJES JENŐ (Budapest, 1877. dec. 18. - Budapest, 1952. jan. 29.)

Budapesten a Felső Ipariskolában, 1896ban szerezte oklevelét. Utána a budapesti Fegyvergyárban kapott munkát, ahol Böszörményi Jenő és Schimanek Jenő munkatársaként közreműködött az első magyarországi dízelmotor tervezésében és kivitelezésében. Századunk elején Franciaországban, Le Havre-ban a Westinghouse-gyár francia leányvállalatánál helyezkedett el, s az akkor ott dolgozó Böszörményi Jenőnek, Árpád Gyulának s Fábián Lászlónak segédkezett a Westinghouse márkanevű autó megtervezésében, és gyártásának megindításában. Néhány év múltával Aradra utazott, s az 1908-ban alapított Magyar Automobilgyár Rt. Westinghouse Rendszer cégnevű, első magyar autógyár szereldéjének lett a vezetője. Aradról 1912-ben Budapestre költözött, s átvette a Magyar Általános Gépgyár Rt. autóosztályának vezetését.

A Magyar Általános Gépgyár Rt.-ben, miközben osztályának vezetését is ellátta, önálló tervezői munkát végzett. Az 1913ban bemutatott MÁG 25 LE-s túraautója egy csapásra a nemzetközi érdeklődés középpontjába került: az 1913-ban rendezett Tátra-Adria túraúton (nemzetközi autóversenyen) aranyérmet nyert. A kiváló szerkezetű autó sorozatgyártására nem került sor, főleg az első világháború miatt. Bár a Magyar Általános Gépgyár Rt. tucatszámra gyártotta ezeket az alvázakat katonai megrendelésre, a nagyobb sorozatokat az ismertebb gyáraktól rendelték.

A háború alatt a Magyar Általános Gépgyár Rt. - hasonlóan a legtöbb autó- és motorgyárhoz - repülőmotorokat is gyártott. F. J. életében ez fordulatot hozott. Az autóiparban akkoriban alig számított a túlsúly, a repülőgépeknél azonban minden kilóra vigyáztak. F. J. figyelmét nem kerülte el a korszerűbb gyártástechnika, látta, hogy a repülőmotorok gyártása során - tömegcsökkentés céljából is - a hengerek vízköpenyét vékony lemezből alakították ki, ellentétben az autómotorokéval, amelyeken ugyanez öntöttvasból készült. Nem tudjuk, hogy mikor kezdte a repülőmotoroknál alkalmazott megoldásokat az autómotor-gyártásba átültetni, de 1916-17-ben már kísérletezett lemezszerkezetű motorokkal. Erre utalnak az 1917 első felében rendezett budapesti hadirepülőgép kiállításról megjelent ismertetőkben fellelhető sorok: " …. Zseniális 20 LE-s automobil-motor acéllemezből .… 'Fejes-motor' .... stb." F. J. 1918-ban a Ganz-Fiat Magyar Repülőgépgyár Rt. igazgatója lett.

A háború után a katasztrofális nyersanyag- és energiahiány jellemezte a magyar ipart. A kohók alig működtek, az öntöttvas és az acél a legkeresettebb cikkek közé tartozott. F. J. ilyen körülmények között, 1921-hen alkotta meg találmányát, és szabadalmaztatta "Gyorsjáratú égési motor, különösen mindennemű járművekhez és gazdasági gépekhez, és eljárás annak előállítására" címen. E szabadalom lényege az, hogy a motor nehéz öntvényeit ő hidegen megmunkált, hegesztett acéllemez-szerkezettel helyettesítette, így a motor tömege körülbelül 30%-kal csökkent. A következő évben, 1922-ben kelt a járműalváz különösen automobilokhoz, és eljárás annak előállítására" című szabadalma; e szerint F. J. az eddig készült "U" profilú hossztartók és kereszttartók helyett hegesztett, zártprofilú, négyszög-keresztmetszetűeket gyártott 2 mm és 3 mm vastagságú acéllemezből. A további, összesen tizenegy szabadalma mind a lemezautó részeire vonatkozott.

F. j. a találmányainak gyakorlati megvalósítására 1921-ben műszaki irodát és műhelyt nyitott, majd 1922-ben Magyar Lemezmotorgyár néven beindította üzemét. Itt készült el az első lemezmotoros lemezautó, a "Fejes-féle" autó. 1923-ban cégét részvénytársasággá alakította; a Fejes Lemezmotor és Gépgyár Rt. Budán, a Daróczi úton működött. A gyárban jól képzett gépészmérnökök dolgoztak, például Lechner Egon, Erőss György, Fábián László stb. Készültek személyautók, teherautók, de autóbuszokat is ajánlottak a főváros tömegközlekedésének javítására; a honvédség részére repülőmotort is szállítottak.

Minthogy elegendő megrendelést nem kaptak, külföldön is megpróbálta elfogadtatni konstrukcióit, gyártástechnológiáját. Lemezautóját Londonba vitte, és a helyi szakemberekkel teszteltette. A kedvező eredményeknek köszönhetően Londonban 1926-ban megalakult a The Fejes Patents Syndicate Ltd. az ő szabadalmainak hasznosítására, majd 1927-ben megalakult a The Arcot Motor Manufacturing Co. Ltd. a lemezautók gyártására. Az Arcot márkanevű autók prototípusai elkészültek ugyan, tömeggyártásukra azonban az 1929-es világméretű gazdasági válság miatt nem került sor. Az angliai és a magyarországi Fejes-gyár is tönkrement.

F. J. szabadalmai - hat magyar és öt külföldi - védettségüket az 1930-as években fokozatosan elvesztették, mert a feltaláló a díjat nem tudta befizetni. F. J. később alkalmazott műszaki tervezőként kereste kenyerét, mezőgazdasági kézi eszközökkel foglalkozott, haláláig.

A Fejes-féle elgondolás - a lemezszerkezetek gyártása - az elmúlt évtizedekben, a prés- és hegesztéstechnika tökéletesedésével végül is fejlődésnek indult. Az amerikai United States Steel, az 1980-ban kiadott "Designs for automotive weight reduction" című katalógusában a gépkocsigyártásban alkalmazható, tömegmegtakarítást célzó megoldásokat sorol fel, a sajtolt acéllemez-idomok lehetséges felhasználására hívja fel a figyelmet. A bevezetőben azt írja: "A jelenleg folyamatban levő kutatások azt mutatják, hogy egy sajtolt acéllemez motorblokk súlya kb. 67%-a lenne a hasonló, öntöttvas motorblokknak ...." Összesen 18 megoldást kínál lemezszerkezet felhasználására, amelynek alkalmazása révén kevesebb nyersanyagra van szükség, és a jármű előállítási költsége is jelentősen csökken az olcsóbb technológia eredményeként. A megfogalmazás, az ajánlás szinte Fejest plagizálja. Ami neki a két világháború között nem sikerült, az napjainkban a nagy autógyárakban elfogadott, fejlődőképes megoldásnak számít.

A magyar lemezmotor. Autó, 1923. júl. 15.; A mecklenburgi nagyherceg vezeti Párizsba az egyik "bádoglemezautót". Az Est, 1925. máj. 29.; Lowering production costs. The Autocar, 1926. márc. 23.; Official RAC trial of a Fejes car. The Autocar, 1926. ápr. 23.; Fejes welded sheet-steel construction. The Motor, 1927. nov. 8.; KÁLMÁN Sándor-FARAGÓ György: Magyar Automobil és Motorkerékpár Compass. ) Bp., 1928.