FABINYI RUDOLF (Jolsva, 1849. máj. 30. - Budapest, 1920. márc. 7.)

A budapesti Tudományegyetemen végezte kémiai tanulmányait, utána Than Károly intézetében dolgozott gyakornokként. 1875-ben hosszabb külföldi tanulmányútra ment, melynek során Wislicenus, Baeyer és Bunsen mellett dolgozott. 1878-ban a kolozsvári egyetem kémiaprofesszorává nevezték ki, s e tisztségében maradt haláláig. Az MTA 1891. máj. 8-án választotta lev. tagjává, s 1915. máj. 6-án lett r. tagja.

Ő alapította az első kémiai szakfolyóiratot Magyarországon, a Vegytani Lapokat, amely 1882-től kezdve jelent meg Kolozsváron. Tevékeny szerepe volt a Magyar Kémikusok Egyesületének megalapításában is, amelynek első elnökévé választották 1907-ben. A K. M. Természettudományi Társulat kémiai választmányának tagja volt 1909-től 1918-ig. Számos ismeretterjesztő cikke jelent meg a társulat folyóiratában.

Sokoldalú kutatótevékenységet fejtett ki. A szerves kémiai kutatásoknak belföldi úttörője volt. A kinolin származékokkal, különösen az azarontípusú vegyületekkel foglalkozott. A Fabinyi-reakció a szalicilaldehidnek egy jellemző reakciója. Később tanársegédjével, Székivel, a Grignard-reagens alkalmazásáról, továbbá trifenil-metán származékok vizsgálatáról számolt be. Módszert dolgozott ki naftalinos oldatban lévő szerves anyagok molekulasúlyának meghatározására. Farkas Gyulával szénalapú tüzelőanyagelemet szerkesztett.

Irodalom

WINKLER Lajos: F. R. Akadémiai Értesítő, 1920.; SZÁHLENDER Lajos: F. R. Gyógyszerészi Közlöny, 1920.; HAENDIGES, V.: F. R. Magyar Kémikusok Lapja, 1968.

Szabadváry Ferenc