EÖTVÖS LORÁND (Buda, 1848. jú1.27. - Budapest, 1919. ápr. 8.)

Középiskolai tanulmányait a piaristák budapesti gimnáziumában végezte. Egyetemi tanulmányai folyamán Heidelbergben Kirchhoff, Bunsen és Helmholtz növendéke volt. Doktorátusát is itt szerezte 1870-ben. 1871-ben a Tudományegyetemen a fizika magántanára, majd az elméleti fizika helyettes tanára, 1872-től r. tanára. 1878-ban (Jedlik Ányos nyugalomba vonulása után) a kísérleti fizikai tanszéket vette át. Berendezte a kísérleti fizikai intézetet. 1891-92-ben az egyetem rektora, 1899-1905 között az MTA elnöke volt.

A 70-es évek elejétől két évtizeden át a kapillaritás jelenségével foglalkozott. A felületi feszültség mérésére új módszert dolgozott ki (Eötvös-féle reflexiós módszer.) Elméleti úton felismerte a folyadékok különböző hőmérsékleten mért felületi feszültsége és molekulasúlya közötti (Eötvös-féle törvényként ismeretes) összefüggést. A gravitáció felé a 80-as években fordult az érdeklődése. A gravitációs tér térbeli változásának mérésére megszerkesztette világhírűvé vált torziós ingáját. 1891-ben kezdeményezésére alakult meg a mai fizikai társulat elődje, a Mathematikai és Physikai Társulat, melynek elnöke volt. 1894. jún. 10-től 1895. jan. 15-ig vallás- és közoktatásügyi miniszter. 1895-ben létrehozta az édesapjáról elnevezett Eötvös-kollégiumot, amelynek első kurátora lett.

Első torziós-ingás méréseit az egyetem épületében és pestlőrinci villájának kertjében végezte, majd terepen 1891-ben (a csaknem szabályos csonkakúp alakú Sághegyen) próbálta ki. A hegytömeg hatását kiszámította és az ingával mért adatokat a számítás eredményeivel ellenőrizte. A gravitáció szempontjából zavartalan környezet biztosítására 1901/02 és 1903/04 telén a befagyott Balaton jegén végzett inga méréseket. Feltételezte, hogy a jég felszíne nívófelület és a néhány méter vastag víz- és iszapréteg miatt közeli zavaró tömegekkel sem kellett számolnia. A balatonfüredi-öböl jegén végzett méréseinek fő célja a tihanyi dombok gravitációs hatásának kimutatása volt. E. L. már ekkor tudatosan törekedett méréseinek eltemetett geológiai tömegek felkutatására való felhasználására. Műszerét a nemzetközi közvéleménynek először 1906-ban mutatta be, az Internationale Erdmessung budapesti kongresszusán. A kongresszus bizottságot küldött ki az akkor Arad körül folyó terepmérések megtekintésére. Tapasztalatai alapján a bizottság javaslatot tett a magyar kormánynak a mérések anyagi támogatására. Ebből a támogatásból fejlődött ki a M. Áll. Eötvös Loránd Geofizikai Intézet.

Az első sikeres olajkutatási célú gyakorlati méréseket Egbell környékén, a Morvamezőn 1915-ben végezték - ezzel vette kezdetét a nyersanyagkutató geofizika, amelynek két évtizeden át uralkodó műszere E. L. torziós ingája volt; alkalmazták többek között a texasi, a venezuelai és a közel-keleti olajterületek feltárásánál. Ingája segítségével Pekár Dezsővel és Fekete Jenővel 1908-ban igazolta, hogy a gravitációs erő 2x10-8 pontossággal független a tömeg anyagi minőségétől. Ezzel az addigi mérési pontosságot majdnem három nagyságrenddel megnövelte. E mérésével elnyerte a göttingeni egyetem Benecke-díját. A tehetetlen és a súlyos tömeg arányosságának ez az igazolása az általános relativitáselmélet kísérleti alapköve, és mindmáig a magyar kísérleti fizika csúcsteljesítménye. Tanítványai (Renner János, Rybár István) a mérés relatív pontosságát 10-10 nagyságrendre növelték. Az újabb évtizedekben az ő módszere alapján, de amerikai és orosz kutatók 10-11-re növelték a mérés relatív pontosságát. Eötvös felhívta a figyelmet a mozgó testeken fellépő Coriolis-erő fontosságára, majd azt kimutatva a Föld forgásának újabb bizonyítékát adta.

Vizsgálatait a földmágnesességre is kiterjesztette, s a mérésekhez műszert szerkesztett (mágneses transzlatométer) és azt archeomágneses kutatásra alkalmazta. Vizsgálatok a gravitatio és a mágnesesség köréből (Math. és Term. Tud. Ért., 1888.) című munkájával az MTA nagyjutalmát nyerte el (1890-96). Nevét viseli 1949-től a budapesti Tudományegyetem. A torziós ingás mérésekben használatos egységet (a gravitációs tér cgs egységben mért gradiensének 10-9-szeresét) róla nevezték el. A hazai turistamozgalomba is bekapcsolódott. Első elnöke volt az 1888-ban alakult Magyar Kárpát Egyesületnek.

Összegyűjtött művei

Roland Eötvös Gesammelte Arbeiten. Bp., 1953.

Irodalom

FRÖHLICH Izidor (szerk.): E. L. emlékkönyv. Bp., 1930.; PEKÁR Dezső: E. L. és az ötven éves torziós inga. Bp., 1941.; KÖRNYEI Elek (szerk.): E. L. a tudós és művelődéspolitikus írásaiból. Bp., 1964.; BODÓ Barna (szerk.): E. L. tudományos és művelődéspolitikai írásaiból. Bukarest, 1980. Továbbá: Műszaki nagyjaink. 3. k.

Barta György