CSICSÁTKA ANTAL (Érsekújvár, 1911. ? - Utica, 1976. júl. 9.)

A Műegyetem elvégzése után, 1938-ban postai szolgálatba lépett. Az általános ismerkedés után, még ugyanez évben a Posta Kísérleti Állomáson lett fejlesztőmérnök. Első jelentős eredménye az AEG gyártmányú vivőfrekvenciás rendszerek átalakítása, és ezzel a magyar hálózatban alkalmazhatóvá tétele. Kialakította azt a rendszert, amelyben egymásba illeszthető 1, 8, 15 csatornás egységek üzemeltethetők. A Standard-gyári vivőfrekvenciás berendezések alkalmazásához szűrőket tervezett. Széles körű ismeretei alapján a háború alatt az állomásokon a vivőfrekvenciás berendezések telepítésének és átcsoportosításának munkálatait irányította.

1945-ben áthelyezték a Posta Vezérigazgatóságához, azonban ez a hivatali munka nem felelt meg egyéniségének, ezért még ez évben kilépett a Postától, és műszerépítő és -javító műhelyt hozott létre. A műhely 30 fővel dolgozott, és tönkrement berendezéseket újított fel, majd később átviteltechnikai célokra új műszereket fejlesztett és gyártott. Műhelyének termékei hosszú évekig segítették a Posta átviteltechnikai feladatainak megoldását. Kisvállalatát 1949-ben államosították, és ebből alakult ki a Mechanikai Laboratórium. Itt is szükség volt konstruktív munkájára, ezért megbízták a laboratórium műszaki vezetői teendőinek ellátásával.

A Mechanikai Laboratóriumban számos berendezés fejlesztését irányította, így többek között az ő nevéhez fűződik az első magyar gyártmányú magnetofon kifejlesztése és elkészítése. Ebben az időben kezdett el foglalkozni a sztereoátvitel és sztereorögzítés problémáival. Elvileg ekkor már megfogalmazta a segédvivős sztereós rendszerek alapelvét.

1956-ban az Egyesült Államokba távozott, ahol 1957-ben csatlakozott a General Electric Vállalat elektronikus gyártmányok részlegéhez. Itt fő feladata audiotermékek fejlesztése volt. Tovább folytatta a sztereo-átvitel megvalósításának kutatását, és kidolgozta a jelenleg világszerte alkalmazott segédvivős, kétcsatornás sztereorádió elvét. Ennek gyakorlati megvalósítását és az ehhez kapcsolódó gyártmányokat is kifejlesztette: erre vonatkozó alapszabadalmát 1961-ben elfogadták, és előbb az Egyesült Államokban, majd világszerte ennek megfelelően dolgozták ki a berendezéseket. A műszaki megoldások részleteire vonatkozóan további 13 szabadalmat nyújtott be, ezeket mind elfogadták, és ezek a módszerek a rádió-műsorszórásnak ma is részét képezik.

Kiemelkedő jelentőségű munkájának elismeréseképpen több magas kitüntetést kapott. Így 1966-ban az IEEE Fogyasztói Elektronika Bizottsága "Modern Pioneer in Creative Industry" díjjal tüntette ki.

A 70-es évek elején saját vállalatot alapított, mely a kábeltelevíziózás eszközeit fejlesztette és gyártotta, és az ő nevéhez fűződik az első egy chip-en megvalósított rádiókészülék is. Az elektronika területén elért eredményeiért megkapta a C. P. Steimetz-díjat, amit előtte összesen nyolcan kaptak meg. Élete utolsó éveiben szeretett volna Európába visszatelepülni, mert egészségét veszélyeztette a túlhajtott életforma, azonban ennek előkészítése során váratlanul elhunyt.