Diplomájának megszerzése után egy éven keresztül Bécsben teljesített katonai szolgálatot, majd 1877 novemberében a Szabványosított Osztrák Államvasút-társaság mérnöke lett, végigjárva a vasúti műszaki és gyakorlati ismeretek megszerzésének fáradságos útját a mozdonyfűtéstől a mozdonyvezetésen keresztül a fűtőházi főnökségig. 1890. ápr. 13-án nevezte ki Baross Gábor a vasúti és hajózási főfelügyelőség biztosául.

Első tudományos közleményei a Magyar Mérnök- és Építész Egylet Közleményeiben az állásával összefüggő kérdésekkel foglalkoztak, a Hollán-díjat is elnyerve 1890-ben egy dolgozatával.

1893-tól a Fegyver- és Gépgyár Rt. igazgatója - itt újraindította a korábban megkezdett, de abbahagyott szerszámgépgyártást. 1895. márc. 1-jétől a Ganz és Társa Vasöntő és Gépgyár Rt. villamos gyárának cégvezetői, később igazgatói tisztségét látta el 1904. okt. 31-ig. Az elektromos gépek és a velük összefüggő egyéb gépészeti berendezések szerkezeteivel és gyártásával foglalkozott. Úttörő volt - Kandó Kálmánnal együtt - a magyar vasútvillamosítási munkálatok szervezésében, és részt vett az olaszországi Valtellina vasút elektromos berendezéseinek a tervezésében.

1906. máj. 5-én elnyerte a József Műegyetem gépszerkezettani tanszékének nyilvános rendes tanári kinevezését: A gépelemek című tárgyat tanította Schimanek Emil után, Hermann Miksa professzor előtt, bár tulajdonképpen a nyugalomba vonult Bielek Miksa professzor helyére került. Előadta a Lokomotívok című tantárgyat is.

Egyetemi tanársága idején a golyóscsapágyakról, a fogaskerekek felületi igénybevételének vizsgálatáról, méretezéséről tartott előadásokat az MMÉE-ben is. Korai halála szakította félbe munkásságát.

Elnöke volt a Magyar Gőzkazánvizsgáló Egyesületnek és társelnöke az Országos Magyar Védőegyesületnek is. Számos társadalmi és tudományos egyesület választotta tagjai, vezetősége sorába.

Tudományos, ismeretterjesztő és egyesületi cikkeinek és nyomtatásban megjelent beszédeinek száma meghaladja a százat.

Kitűnően beszélt németül, beszélt franciául és angolul is.

Főbb művei

A kulisszás kormányművek egy sajátsága. MMÉE Közl., 1889.; Vonat-sebességmérők. MMÉE Közl., 1892.; Az elektromos és gőzvontatás összehasonlítása. MMÉE Közl., 1900.; Villamos automobil felső vezetékekkel. MMÉE Közl., 1900.; Közgazdasági helyzetünk és megjavításának módja. I-II. Magyar Pénzügy, 1905.; A pozsony-bécsi vasút. Pozsony, 1906.; A műszaki foglalkozás és társadalmunk. MMÉE Heti Értesítője, 1908.; Gépelemek. Cs. J. előadásai alapján összeáll. VIDOR J. Rezső. É.n.; A magyar mérnök helyzete a közigazgatásban, gyárainkban és a társadalomban. Bp., 1910.

Irodalom

SCHIMANEK Emil: Cs. J. (1855-1910) MMÉE Heti Értesítője, 1910.; BALLÁ Pál: Cs. J. emlékezete. MMÉE Közl., 1911.