CHOLNOKY LÁSZLÓ (Ozora, 1899. máj. 29. - Pécs, 1967. jún. 12.)

A budapesti Tudományegyetemen vég­zett gyógyszerészeti tanulmányokat, majd Winkler Lajos mellett analitikai kémiából szerzett doktorátust. 1924-ben a pécsi egye­tem kémiai tanszékén vállalt tanársegédi állást. Grazi tanulmányúton, Pregl mellett mélyítette el szerves analitikai ismereteit, majd Zechmeister László mellett újra a pé­csi egyetemen dolgozott. 1929-ben adjunktus, 1934-ben magántanár lett, 1946­-ban pedig a kémiai tanszék vezetőjévé választották. Az MTA 1960. ápr. 14-én vá­lasztotta meg lev. tagjának. Székfoglalójá­ban a karotinoidok szerkezetéről, bioge­neziséről és funkciójáról adott elő.

Kémiai kutatásait Zechmeisterrel kezd­te meg. Vizsgálataik központjában a karo­tinoidok álltak. Izolálták a pirospaprika festőanyagát, a capsanthint. A karotin ka­talitikus hidrálásával igazolták annak kép­letét. Munkájuk során felélesztették a Cvet által századunk elején felfedezett, de alkal­mazásra alig került oszlopkromatográfiás módszert, és azt nagy hatású szerves ké­miai elválasztási eljárássá fejlesztették. "Die chromatographische Adsorptionsmethode" (Bécs, 1937., London, 1943. A kromatog­ráfiai adszorpciós módszerek) című köny­vük e területen a világirodalom első nagy sikerű monográfiája volt. Későbbi kutatá­sai is elsősorban az A-vitaminnal voltak kapcsolatosak, s erről mintegy 75 tudomá­nyos dolgozata jelent meg.

Irodalom

SZABADOS József: Ch. L. Magyar Kémikusok Lapja, 1967.; SZABÓ László: Ch. L. Magyar Tudomány, 1967.; BRUCKNER Győző: Ch. L. Acta Chemica Hungarica, 1968.

Szabadváry Ferenc