Bayliss, Sir William Maddock (szül. 1860. máj. 2. Wolverhampton, Staffordshire, Anglia - megh. 1924. aug. 27. London), brit fiziológus. Ernest Starling brit fiziológussal együtt a hormonok felfedezője. Az élettan, a biokémia és a fizikai kémia területén végzett úttörő kutatásokat.

Bayliss a londoni University College-ban és az oxfordi Wadham College-ban végezte tanulmányait. Starlinggal folytatott hosszú és gyümölcsöző együttműködése nem sokkal azután kezdődött, hogy tanári állást kapott a londoni University College-ban (1888), ahol később (1912-24) az általános élettan professzora lett. Az 1890-as években Bayliss és Starling a véredények idegek által szabályozott összehúzódását és kitágulását tanulmányozták, s kutatásaik eredményeképp kidolgozták a tökéletesített hemopiezométert (vérnyomásmérő készüléket). A bélmozgás megfigyelése nyomán fedezték fel a perisztaltikus mozgást, a béltartalom előrejutását biztosító ritmikus összehúzódást.

Bayliss és Starling elsősorban a hasnyálmirigy emésztőnedvének kiválasztását szabályozó kémiai anyag - az elsőként felfedezett hormon - meghatározásáról (1902) ismert. Elaltatott kutyákon végzett híres kísérletükben kimutatták, hogy a higított sósav, a részben megemésztett étellel elkeverve, a nyombél hámsejtjeiben egy vegyianyagot aktivál. Megfigyelték, hogy ez a szekretinnek nevezett aktivált anyag a véráramba jutva érintkezésbe kerül a hasnyálmiriggyel, ahol elindítja az emésztőnedvek kiválasztását. Az emésztőnedvek aztán a hasnyálmirigy-vezetéken át jutnak a bélbe. Bayliss és Starling alkották meg a hormon kifejezést (görög hormaein: "mozgásba hozni") az olyan speciális anyagok - például a szekretin - elnevezésére, melyek egy szervet a vegyianyag keletkezési helyétől távol stimulálnak.

Bayliss kimutatta, hogy a tripszin nevű enzim a vékonybélben keletkezik az inaktív tripszinogénből, és pontosan megmérte, hogy a tripszinoldat mennyi idő alatt emészt meg adott mennyiségű fehérjét.

Bayliss, vizsgálatai alapján, az I. világháborús sebesülésekre speciális sóinjekciókat ajánlott, számos ember életét mentve meg. Nevéhez fűződik a Nature of Enzyme Action (Az enzimhatás természete; 1908) és a Vaso-Motor System (A vazomotoros rendszer; 1923) c. tanulmány; legismertebb műve a Principles of General Physiology (Az általános élettan alapelvei; 1915), melyet e témában kora legjobb írásának tartanak. Baylisst 1922-ben lovaggá ütötték.