BARNÓTHY JENŐ (Kassa, 1904. okt. 28. - Evanston,Ill., USA, 1994. ?)

Mérnöki diplomája megszerzése után belföldi ösztöndíjasként dolgozott, a húszas évek végén bekapcsolódott Forró Magdolna kozmikus sugárzási kutatásaiba. Jó rádiótechnikusnak bizonyult, a kozmikus sugárzást mérő berendezések - amelyeknek tervezésében és kivitelezésében jelentős része volt - sok tízezer órát működtek megbízhatóan. A GM-csövek koincidencia-kapcsolásához saját tervezésű, akkor igen jó felbontóképességűnek számító (10^-5 s) koincidencia-áramkört alkalmazott. Elméleti fizikusként olyan jellegű gondolkodó volt, akit a nagy, átfogó elméletek vonzottak. 1945-ben előadott elmélete magyarázatot kívánt adni az elemi részecskék természetére, a világegyetem szerkezetének több, alapvető kérdésére, valamint az égitestek mágneses terének eredetére. Habár fejtegetései visszhang nélkül maradtak, és az általa vázolt problémák magyarázata nem az általa megjelölt úton történt, elmélete mégis világosnak és belső ellentmondástól mentesnek mondható.

Miután feleségével, Forró Magdolnával együtt külföldre távozott, az USA-ban telepedett 1e. 1948-tól 1953-ig az Illinois állambeli Lake Forest-ban, a Barat College-ben adott elő fizikát, ezután két évig Chicagóban, a Nuclear Instruments and Chemical Co. kötelékében dolgozott, fizikus főmunkatársi beosztásban. 1955-től a feleségével közösen alapított Forro Scientific Co. műszaki igazgatója, 1961-től a Biomagnetic Research Foundation elnöki tisztét tölti be. Amerikai munkája során foglalkozott a csillagok gravitációs lencsehatásával, elektronikai kutatással, amelynek eredményét több szabadalom is jelzi, és mindenekelőtt a mágneses térnek az élőlényekre gyakorolt hatásával.

Főbb munkái

Koinzidenzregistriermethode mit 10-5 sec Auflösungsvermögen. Die Naturwissenschaften 47. 1933. 835.; Die durchdringende Strahlung hinter mehr als 300 m Wasseräquivalent. Zeitschr. f. Phys. 115. 1941.; Growth-rate of mice in static magnetit fields. Nature 200. 86.; Az elemi részek problémája és a földmágneses tér eredete. Földmágnességi Közlemények, 2. Bp., 1947.

Makra Zsigmond