Barnard, Edward Emerson (szül. 1857. dec. 16. Nashville, Tennessee, USA - megh. 1923. febr. 6. Williams Bay, Wisconsin), csillagász, az égi fényképezés úttörője, korának egyik legkiválóbb megfigyelő csillagásza volt.

1889-ben kezdte fényképezni a Tejutat a sok új részletet feltáró, nagy rekesznyílású lencsékkel. 1892-ben 16 üstököst fedezett fel, valamint a Jupiter ötödik holdját. 1916-ban fedezte fel a - később róla elnevezett - legnagyobb ismert sajátmozgással rendelkező csillagot (a sajátmozgás egy adott csillagnak a többi csillaghoz viszonyított mozgása). 1919-ben tette közzé a sötét ködök katalógusát.

1883-tól 1887-ig Nashville-ben, a Vanderbilt Egyetemen tanult, és irányította az ottani obszervatóriumot. 1887-ben nevezték ki csillagásszá a Lick Obszervatóriumban (Mount Hamilton, Kalifornia). 1895-től haláláig a Chicagói Egyetemen a gyakorlati csillagászat professzora és a Yerkes Obszervatórium (Williams Bay, Wisconsin) csillagásza volt. Híres volt éles látásáról. Olyan helyzetben figyelte meg a Marsot, amikor az nem áll pontosan szemben a Nappal - ilyenkor az árnyékok sok felszíni részletet tárnak fel; ezzel a módszerrel az 1890-es években krátereket észlelt a Marson, de megfigyeléseit akkor nem hozta nyilvánosságra.