Pesten folytatott tanulmányok után 1823-ban orvosdoktori oklevelet szerzett, majd hosszabb európai tanulmányútja során ismerkedett meg a homeopata gyógymódokkal. Felkereste Samuel Hahnemannt, ezen gyógymód kidolgozóját, majd könyvét magyar nyelvre fordította. Hazatérése után nemcsak az új gyógymód kidolgozásán fáradozott, hanem széles körű orvosi gyakorlatot is folytatott. A reformkori Pest kedvelt orvosa volt. Betegei közé tartozott Széchenyi István, Kossuth Lajos és több más ismert politikus, író és művész. 1831-ben a Magyar Tudományos Akadémia levelező, 1835-ben rendes tagjai sorába választotta, 1836-tól a Tudománytár szerkesztője lett. Tőle származik az Ipari Védegylet és Állatvédőegylet eszméje. Az Ipari Védegylet érdekében kiterjedt publicisztikai és szervező munkát fejtett ki. Az 1830-as években egyik főszereplője volt az orvosi műnyelv kialakítása körül kirobbant vitának. Ő a mérsékeltek oldalán állt, a nyelvújítást csak korlátozott formában látta célravezetőnek, Bugát Pált nyelvrontással vádolta. Számos orvosi, filozófiai és társadalomtudományi munka szerzője volt. Meggyőződéses Kossuth-párti, bár a szabadságharc bukása után nem menekült külföldre. A szabadságharc idején koleraorvos, felesége a pesti Honvédkórház főápolónője volt. 1856-ban külföldi tanulmányútra ment. 1865-ben megalapította a Homeopata Orvosok Egyesületét, amelynek elnöki tisztét is betöltötte. Természettudományi és orvosi kutatásai mellett szépirodalommal is foglalkozott, több német drámát magyarra fordított.

Főbb művei

A visszaigazításra váró feleletnek visszaigazítása. Feleletül prof. Bugát Pál úrnak a magyar nyelv ügyében. Pest, 1831.; Philozóphiai pályamunkák. Pest, 1835.